dilemma az van...

El sem hiszem,de tegnap éjfélig filozofálgattam kedves lakótársammal,kultúráról,vallásról,szokásokról és végre elérkeztünk arra a pontra,hogy láttam a fényt a szemeiben,hogy elfogadta vagy legalábbis megértette az én látásmódomat is a dolgokkal kapcsolatban.Ugyanis mint már írtam valahol ő az a művészlélek fajta,én meg nagyon nem.Sőt...ha vmitől akkor pont a művészlélek hippi kategória az,amitől általában kiráz a hideg.De nevelhető a gyerek,persze én is változok...mindenesetre elég jól eldumálgattunk,persze megint kibukott az a bizonyos dolog,hogy többet tudtam pl a francia irodalomról,mint ő,nade ez van.

Új lány jött az irodába Nantes-ból,a neve Ellen és 1 hónapig marad itt...ahogy elnézem nap mint nap,könyvelésben überelhetetlen.Senkit nem ismer Noyant-ban,csak a nagymamáját,úgyhogy én leszek a hős -persze ez csak egy újabb indok,hogy csillogtassam kulináris tálentumomat:)- ,aki rendez egy amolyan üdvüzlünk vacsorát,ahol megismerhet pár embert.Igazából átérzem a helyzetét és tudjátok van az a dolog,hogy ha kapsz valamit,akkor ha vissza nem tudod adni,add tovább.Engem is nagyon jól fogadtak és nem volt nehéz barátkozni,mert nagyon nyitott volt mindenki.Persze ehhez kellett az is,hogy én is közvetlen legyek...Ellen viszont nem igazán az a fajta,ő az a "csendben szenvedő" ember,ha mi nem kérdezzük,akkor nagyon nem mond semmit.Félreértés ne legyen,nem akarom ráerőltetni a dolgokat,megkérdeztem,hogy mit szólna egy ilyen vacsorához : nagyon meglepődött és örült.Azért az mégsem járja,hogy lehet csak 1 hónapig van itt,de addig ne legyen senki,akihez fordulhat...

...és itt a nagy dilemma...múltkor szerencsésen elvitt 80 €-t a nagy vacsora,mert eszközöket is kellett vennem,nemcsak a kaját...mert ok felszerelt a konyha,de pl fokhagymanyomó nem volt,pedig az kell kell kell.Szóval most spórolós időszak van,azért is,hogy otthon költhessek karácsonykor,mint az őrült+hát Párizsra is kell félretenni...

szóval még nem sikerült eldönteni,hogy vmi csokis-banános csodát csinnáljak desszertnek vagy almás-gesztenyés-tejszínes csodát...csak egyet lehet a kis költségvetés miatt...mindkettő mennyei és képtelen vagyok dönteni...

mellesleg a szembeszomszédunk meghívott minket egy bretagne-i crep vacsorára,amit már ettem Julie-éknél és tulajdonképpen egy palacsintaszerű lapra pakolnak gépsonkát,sajtot, paradicsomszószt és egy tükörtojást,aztán összehajtogatják.Finom nagyon:)