A múlt hét elég gyorsan elment,nem eseménytelenül,de egyszerűen úgy repültek a napok,hogy észre se vettem és már éjfél volt(10kor fekszek általában!)...Minden nap az iskolásokkal voltam déltől 2ig,azaz ügyeltem a menzán+amíg el nem kezdődtek a délutáni tanítások,addig ügyeltem az udvaron.
A menzáról annyit,hogy az ovisok az iskolásokhoz képest kultúráltan esznek.A nagyobbak egyszerűen mintha elfelejtenék,hogy nem toljuk le a kaja felét a tányérról,nem bénázunk a pohárral,hogy a víz fele az asztalon a már előbb kiöntött kajára menjen és sokuk nem tudja felvágni a húst.Az ovisoknak csak néha kellett segíteni 1-1 mütyürkének,de ezek totál szefósok vagy csak engem szivatnak,hogy körbejárjak mindenkit és addig is beszélhetnek velem...mert még mindig újdonság vagyok és imádják hogy valószínűleg hatalmas akcentussal próbálok normálisan beszélni.Mindig könyörögnek,hogy az ő asztalukhoz üljek,de hát egyszerre csak 1 helyen megy,de minden nap váltogatom a helyem.
Az udvaron szinte minddenki üveggolyóval játszik,csak néhányan fociznak vagy kosaraznak.El is csodálkoztam,hogy ennek itt ekkora kultusza van,ha összevesznek egy üveggolyón akkor megy az üvöltés,sírás meg minden.Most jut eszembe szerdán nemzeti ünnep volt :
November 11. : Fegyverszünet Napja (L' Armistice), az I. világháború befejezésének (1918) emlékére
Kedden este meghívtam Julie-t forrócsokizni(találtam egy isteni Jamie Oliver féle receptet rá),de aztán nem tudom,hogyan,de szállingóztak az emberek...senki nem szólt nekik,Julien otthon sem volt,Julie sem jelzett senkinek.Akkor Julie megígértette velem,hogy pénteken megint partytime:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése