2009. december 18., péntek

Régen írtam,régen írtam...de ha egyszer nem volt idő,ihlet,kedv stb...lehet választani...

“Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.”
(Stephen Dolly)

Mielőtt ezt más írta volna ide be,csak szólok,hogy képes vagyok én is szembenézni önmagammal...
Majd most igyekszem pótolni a hiányosságokat.

Kezdeném egy gyönyörű nappal decemberben,mikor a szokásos angolos időjárás dominált,azaz szürkeség,köd,eső és zavaróan magas páratartalom.Ez pár nappal a hazautam előtt volt,ültünk az irodában és a következő napok programjait terveztük,miként foglaljuk le a kicsik agyát az oviban,mielőtt szétkapkodnak minket idegileg:)3 napról volt szó,mert már kiadták az iskolák és az ovik a szüneteket,de sok szülő még inkább berakta a gyerekeket felügyeletre...azért ez durva,mi végigrosszalkodhattuk anno az egész szünetet.Én boldogan mondtam,hogy hihi nekem csak 2 nap szenvedés,mert 23án megyek haza.Ekkor Julie megkérdezte Julient,hogy mikor megy a vonatom pontosan...Julien meg nézett,mert teljesen kiment a fejéből az egész,pedig már egy hónappal előtte odaadtam neki a papírt,hogy mit foglaljon.Még jó,hogy Julie rákérdezett...persze így a közeli foglalás miatt jóval drágábbak voltak a jegyek,de a szervezet fizette.Ha jól emlékszem,hazafele nem volt semmi gond az úttal,leszámítva,hogy nem várt senki a reptéren brühühühü...najó 2-3 perc múlva megvolt a fogadtatás,de na...így kell várni a messziről jött ember lányát??? :D De túléltem,na.

Szóval legalább Julien olyan vonatot foglalt ténylegesen ami jó helyre vitt...ez azért mindenképpen nagy dolog hozzá képest.
De attól még néha egy kanál víz még mindig csábító megoldásnak tűnik az összes létező problémám kezelésére. :)
Az otthoni dolgokat nagyon nem is részletezném,hiszen a kedves törzsolvasók és többiek -akik nem regisztrálnak,hogy lássam a kis pofijukat ebben a menüben,de úgyis tudom,hogy olvassátok kis szemetek,csak kerülitek az interaktivitást:)- ti örvendeztettetek jelenlétetekkel.

2009. december 17., csütörtök

csupa munka:)

Ma délelőtt a hivatalos meghívót fordítottam a következő delegációs találkozóra,amire végre az angol delegáció is meg lett hívva,lehet smúzolni:)Aztán mentem segíteni a karácsonyi ebédnél az iskolásoknál,ovisoknál,ami most más volt,mert az összes egy helyen volt és csak szaladgáltunk fel-le...de a munka utáni zabi miatt megérte...ugyanis sok minden maradt.Az ebéd nem volt egyszerű:kacsamájas piritós,saláta,füstölt lazac,meg volt még 2 finom trutyi a plusz pirítósokhoz,de nem tudom,mik lehettek.Aztán kacsasült volt sült barackkal és krumplipürével,majd képviselőfánk csokiöntettel.
A délután csak agyilag volt kimerítő,mivel Julien olyan adatokat kért a régiónkról,amik Franciaországban állítólag minden sarkon ki vannak téve a saját régiójukról,de én hiába vadásztam a hivatalos honlapokat és hívtam fel a központi irodákat,mindeig csak annyit hallottam a telefonban,hogy elakad a lélegzet és vártam,hogy továbbirányítanak,de ehelyett annyit kaptam,hogy ilyen statisztikánk nincs,amikor pedig 4kor fel akartam hívni a központi statisztikai hivatalt infóért(direkt írtam kicsivel az ügyfélnek szánt idő miatt) rájöttem,hogy ezek 3ig élnek és dolgoznak,aztán hazamennek.Julien puffogott egy sort és azt hitte,hogy majd ő megcsinálja okosan,de nem sikerült neki sem a francia irodán keresztül megtudni a dolgokat...
de nem baj,mindjárt hazamegyek:))))

2009. december 13., vasárnap

...

...elég szürke hetet tudhatok magam mögött,már nem olyan értelemben,hogy nem volt jó,pont ellenkezőleg,minden rendben zajlott,így hálátlanság is az,hogy szürkének nevezem.Lehet megszoktam a helyet teljesen,meg már ők is engem?:)
A gépem,ha újraindítom,akkor még mindig vánszorog,ergo nem kapcsolom ki,csak alvó állapotba küldöm...szerdán meghívott megint Jacqueline egy nagy vacsorára,együtt főztünk,mert a desszertet magyarra akarta.
Pénteken Angers-ban voltunk Julievel,mert vásároltunk karácsonyi ajándékokat,meg sétálgattunk mindenfele.Még a szilveszteri viselnivaló darabot is megvettem,mire utólag megtudtam,hogy nem is olyan buliban leszünk,ahova az kimondottan jó lenne...na mindegy,jó lesz az még sokszor máshova is:)
Tegnap pedig egy jótékonysági koncerten voltunk,ahol a belépő vagy valamilyen játék volt,amit szegény gyerekeknek adnak vagy 10 euro.Volt egy zenekar,ami kicsit egzotikusabb zenét játszott,aztán egy rockbanda,utána pedig 2 DJ adta a ritmust hajnalig.Úgyhogy ma kellemesen kifacsarva telt a nap.
A pályázati munka most fog belendülni igazán,úgyhogy a hét nagyon tartalmas lesz és most be kell hoznom a lemaradást is,mert nem fordítottam annyit,amennyit terveztem...

2009. december 7., hétfő

van ez így néha...


Rájöttem,hogy van pár felesleges dolog a számítógépemen,amit normálisan nem láttam,csak néhány speciális programon keresztül...így hát fogtam magam és töröltem 2 könyvtárból a rejtett fájlokat...utólag meg is kaptam,hogy buta kislány a rejtett fájlok azért rejtettek,hogy véletlenül se töröljék őket...jól van na...
Ezért 1 hétig nem volt msn-em,a szuper francia fordító programom is meghalt és amikor újra akartam ezeket installálni,akkor a gép felajánlotta,hogy indítsak újra...hát persze,miért ne...de aztán a gép nem indult újra,csak úgy csinált mintha akarna és én csak egy nagy sötétséget láttam.Kicsit elfogott a pánik,így próbáltam újra és újra bekapcsolni meg csökkentett mód meg minden...aztán 2 óra próbálkozás után elkezdett normálisan is betölteni,de naggggyon lassú volt.Aztán egyszercsak varázsütésre normálisan működött...kicsit besokkolt azt hiszem a malőrömtől:)))
Ezt senki ne csinálja utánam!!!!:D

egy másik Julien...















Julien Chauveau-t Julie-n keresztül ismertem meg és imádom:)Szerintem nagyon tehetséges művész(?),nagyon szeretem a képeit és a legjobb az,hogy nem párosul ehhez a "művészlélek" virtus,teljesen normális,jó fej.Felteszek néhány képet tőle(természetesen az engedélyével:) :

2009. december 5., szombat

Long Island Ice Tea

A long island ice tea fantázianevű koktél egy nagyon jó dolog...azt hiszem,először Siófokon ittam,de azóta is szeretem.Tegnap beavattam Julie-t is ezen élménybe és mit ne mondjak : imádta,nameg a hatását is(valamiért szétváltunk kb 2 percre és utána mikor meglátott a távolból,széttárt karokkal futott felém:).A legjobb az egészben az,hogy a kedvenc vendéglátó egységünkben csak egy forrócsokit akartunk inni...Julie telefonált,így én próbáltam kinyögni a csaposnak,hogy ezt akarjuk,persze levágta,hogy nem vagyok francia,de nagyon jó fej volt,mert mikor épp nem akadt dolga,odajött dumcsizni...aztán beszéltem Julienek a 2. LIIT élményemről(mert az már sztori) és rögtön megkérdezte a csapost(Jérome azt hiszem),hogy itt van-e ilyen,mire ő nagy elánnal neki is állt legyártani és mivel sokáig maradtunk,mert időközben csatlakoztak még 5en hozzánk,így a 2. kört már ő ajánlotta fel grátiszba...aztán a végén persze már minden ingyen lett volna,mikor fizetni akartunk,de azért Julivel fizettük rendesen az első kört,mert meg akartunk szabadulni az aprótól(meghát rendes lányok vagyunk na)...

2009. december 3., csütörtök

haladok,haladok...

Tegnap volt egy értékelő találkozó,amin részt vett tulajdonképpen mindenki,aki velem valamilyen tevékenységet már folytatott,illetve 1-2 személy,akik csak főnökök főnökei stb. Megint jött az a hihetetlenül idegesítő kérdésáradat,hogy mit szeretek,mit nem,kiről mit gondolok stb.Namost az ilyen dolgokra nagyközönség előtt ki szokott őszintén válaszolni?Ok,meg vagyok elégedve blablabla,de azért azt hadd tartsam már meg magamnak,hogy mit gondolok a lakótársamról pl.,főleg,hogy a véleményem naponta változik,hol jobb,hol nem.Persze gondoltam,hogy ez lesz,így összeszedtem pár gondolatot,így legalább elkerülhettem a gáz kérdéseket.Elmondtam mindent,aztán nagy csend...mindenki csak nézett,csodálkozott,hogy milyen jól megy már a francia,ragozással meg mindennel együtt...megbeszélték,hogy már most beraknak abba a programba,amire csak februárban akartak,mert azt gondolták,hogy csak addigra jutok el erre a szintre:)Juppppppi!!!!!

Aztán a polgármester felesége elkezdte ecsetelni,hogy mit csodálkoznak,ő tudta,hogy ez van,mert hétfőnként a nyelvóra keretében már végigcsevegtük a délutánt tea meg keksz mellett.Kaptam tőle ajándékba egy Victor Hugo kötetet,mert áradoztam,hogy mennyire szeretem Victor Hugo-t már olvastam is egy verset belőle,amit magyarul már jól ismertem,de így is kicsit nehéz volt,mert a régies nyelv az itt is olyan...DE!Megtanultam egy új igeidőt a versből!!!!!!Az előidejű múltidőt,hogy csesszék meg a franciák...mert ha azt mondom pl.,hogy "megtanultam,azután felmondtam az anyagot"-a megtanultam az egy múlt múlt igeidő,a felmondtam pedig a normális múlt...illetve nem,mert időtartam,míg felmondom,azaz nem rendes múlt,hanem folyamatos múltidő...háhh.Mindegy,mert először mosolyogtak a többiek,hogy mit akarok még Victor Hugoval,de jött a megbeszélés,ahol csillogtattam az összes igeidőt,amit eddig tudok és kérdezték,hogy ugyan lányom a plus-que-parfait-t meg honnan tudod és akkor mondtam,hogy hát a vers,ami miatt beszóltak néhányan...most ettől nem vagyok büszke magamra,mert így is mehetne jobban is azért a nyelv,tudom,de ha nulla tudással akarok verset olvasni,akkor is hadd olvassak,mert na...1000x többet ér,ha lefordítok egy szöveget,akár egy vers,akár egy cikk,mint Julien hülye feladatai,hogy írjál fogalmazást erről meg erről(akkor még nulla nyelvtudással).Hát először talán látnom kellene,hogy mi fán terem a nyelvtan,meg pár alapszó,aztán a gyakorlat,nem????

Mindenesetre újra elindult egyfajta harc az középkorú és az idősebb hölgyek körében,hogy kivel milyen programot csináljak,mert drága Arlette(a polgármesterné) tényleg vagy 10 percen keresztül ecsetelte,hogy te jó ég a franciák többsége azt se tudja,mi az "A nevető ember"(V.H.) én meg olvastam és hogy milyen jó könyvet ajánlottam neki a jelenkori irodalomból és huuu blablabla.Pedig egyáltalán nem vagyok egy könyvmoly,csupán elolvastam mindent,amit a középsuliban kellett volna,de kihagytam,plusz amiket felírtam,amit az irodalomtanárom ajánlott+néhány jelenkori művet.Megjegyzem "A nevető ember"-nek immáron 3adszor állok neki végigolvasni,mert IMÁDOM.Az én beteg elmémnek kellően beteg könyv:)

Ami viszont elég szomorú,hogy néhány könyvet úgy elfelejtettem,ahogy van...Szent péter esernyője vagy a Beszterce ostroma pl... tudom,hogy olvastam őket,de egy nevet vagy egy mozzanatot nem tudnék belőlük mondani.Tényleg kiábrándító tény ez,legalábbis nekem az...

2009. november 26., csütörtök

dilemma az van...

El sem hiszem,de tegnap éjfélig filozofálgattam kedves lakótársammal,kultúráról,vallásról,szokásokról és végre elérkeztünk arra a pontra,hogy láttam a fényt a szemeiben,hogy elfogadta vagy legalábbis megértette az én látásmódomat is a dolgokkal kapcsolatban.Ugyanis mint már írtam valahol ő az a művészlélek fajta,én meg nagyon nem.Sőt...ha vmitől akkor pont a művészlélek hippi kategória az,amitől általában kiráz a hideg.De nevelhető a gyerek,persze én is változok...mindenesetre elég jól eldumálgattunk,persze megint kibukott az a bizonyos dolog,hogy többet tudtam pl a francia irodalomról,mint ő,nade ez van.

Új lány jött az irodába Nantes-ból,a neve Ellen és 1 hónapig marad itt...ahogy elnézem nap mint nap,könyvelésben überelhetetlen.Senkit nem ismer Noyant-ban,csak a nagymamáját,úgyhogy én leszek a hős -persze ez csak egy újabb indok,hogy csillogtassam kulináris tálentumomat:)- ,aki rendez egy amolyan üdvüzlünk vacsorát,ahol megismerhet pár embert.Igazából átérzem a helyzetét és tudjátok van az a dolog,hogy ha kapsz valamit,akkor ha vissza nem tudod adni,add tovább.Engem is nagyon jól fogadtak és nem volt nehéz barátkozni,mert nagyon nyitott volt mindenki.Persze ehhez kellett az is,hogy én is közvetlen legyek...Ellen viszont nem igazán az a fajta,ő az a "csendben szenvedő" ember,ha mi nem kérdezzük,akkor nagyon nem mond semmit.Félreértés ne legyen,nem akarom ráerőltetni a dolgokat,megkérdeztem,hogy mit szólna egy ilyen vacsorához : nagyon meglepődött és örült.Azért az mégsem járja,hogy lehet csak 1 hónapig van itt,de addig ne legyen senki,akihez fordulhat...

...és itt a nagy dilemma...múltkor szerencsésen elvitt 80 €-t a nagy vacsora,mert eszközöket is kellett vennem,nemcsak a kaját...mert ok felszerelt a konyha,de pl fokhagymanyomó nem volt,pedig az kell kell kell.Szóval most spórolós időszak van,azért is,hogy otthon költhessek karácsonykor,mint az őrült+hát Párizsra is kell félretenni...

szóval még nem sikerült eldönteni,hogy vmi csokis-banános csodát csinnáljak desszertnek vagy almás-gesztenyés-tejszínes csodát...csak egyet lehet a kis költségvetés miatt...mindkettő mennyei és képtelen vagyok dönteni...

mellesleg a szembeszomszédunk meghívott minket egy bretagne-i crep vacsorára,amit már ettem Julie-éknél és tulajdonképpen egy palacsintaszerű lapra pakolnak gépsonkát,sajtot, paradicsomszószt és egy tükörtojást,aztán összehajtogatják.Finom nagyon:)

2009. november 24., kedd


ha már karácsonyi lázban égünk:)legalábbis én...
azért hiányzik ám nagyon :)belőlem soha nem lesz az a "pfúúú hagyjuk ott ezt a k országot" típusú paraszt

bálna:)

tiszta édes, úgy pancsikáznék vele :D

egy új szenvedély:)

Rájöttem,hogy nem csak jó vagyok benne(mert valahogy mindig sikerült tökéletest alkotni:),de szeretek is főzni.Tegnap már beszereztem egy komplett Jamie Oliver és Nigella sorozatot és úúú meg akarom csinálni azokat a kajákat is...hála az égnek a sütik is mindig jól sikerülnek,amiknél többnyire csak osztom az észt az itteni fiataloknak az ifiklubban...mondjuk elég sokat kell magyarázni,mert egy tojást nem tudnak feltörni...namost szombaton délután van ez a program és ha előtte pénteken a szokásos partytime van Julievel,akkor lásd az eredményt:





oh igen,itt látható a totál fáradt,szétwaxozott fejű lányka,akinek még azt is meg kell mutatni,hogy kell vágni a vajat...mert mikor mondtam,hogy ennyi meg ennyi kellene,akkor csak néztek,hogy most mi van,hogy van és amúgy is mit akarsz???








persze mondhatni adni kellett a ritmust folyamatosan,hogy kicsit több kraft és speed,különben soha nem végzünk...igen gályáztattam mindenkit,akit csak lehetett,de komolyan veszem a küldetést itt is,nemcsak a kis prezentációkban...és olyan jó brownie,köv héten kókuszkocka sikerült,hogy a kókuszkockát,ha sírva is de megtanulták a többiek is kimondani az egész klubban:)

húúú már egy hete nem írtam...

...szóval elég nehéz összekaparni az emlékeket,de azért megpróbálom...bár már megkaptam azt is egy kedves ismerőstől,hogy azért felejtek el mindent,mert itt eliszom az agyam...mondhatnám,hogy nem igaz,de sajnos de.Viszont nem én tehetek róla,az élet itt ezzel jár.Az,hogy hetente 3-4x esténként összeültünk megint és mindig volt valami alkohol(nem sok,de úgy látszik kevés a pici agysejt és azt is pusztítom így),szerdán meg elmentünk Angers-ba egy kávéházi vitaműsort megnézni,ott meg hozták az ingyen kaját(megszerettem az olivabogyót!!!) és az ingyen borokat,megjegyzem ez sem volt pancsolt...a kávéház után szétváltunk Juliennel és ő ment vissza a füves barátaihoz(azt hittem megfulladok abban a lakásban) én meg 10kor beültem Julievel a New Moon-ra,hogy aztán utána együtt borzongjunk,mert eltévedtünk fél 1 körül a sötétben éjszaka a mellékutakon,köd is volt,meg egy régi elhagyatott háznál kötöttünk ki...mondtam is neki,hogy remélem nem akar kinyírni,mert most nagyon úgy fest a helyzet,mintha de:)

Vasárnap meghívott a szervezet igazgatója meg a felsége,hogy együnk náluk.Ezekután nem tudtam eldönteni már,hogy megint a sok alkohol tett be vagy a paella.Finom volt,nem arról van szó,de ha este nem kapok be egy fél kockacukrot a 3 csepp mentaolajjal,akkor tuti visszaköszönt volna minden.Szombaton is valami összejövetelen voltunk este,amit a helyi kézilabdásoknak rendeztek.Volt karaoke meg minden...

Összegezve a hetet,tegnap úgy döntöttem,hogy méregtelenítenem kell,mert szerda óta nem bírok úgy enni,hogy utána ne lenne hányingerem,úgyhogy már nem is nagyon kívánom a rendes kaját,legszívesebben csak zöldséget rágcsálnék egész nap...sztem én az a fajta kis mimóza vagyok,akinek hetente 1-2x bőven elég az alkohol,nem mintha nem imádnám ezeket,ha meglátok egy Anjou liliomot az üvegen vagy a Bourdeaux feliratot,akkor tudom,hogy az már rossz nem lehet:)De a muszáj nagy úr,kell egy kis szünet...

2009. november 17., kedd

2009. november 16., hétfő

az ifiklub és a szombati vacsora visszhangja...

Kicsit részletesebben is írnék erről az ifiklubról,bár már képen láthattatok belőle valamit(Maximos kép) :
van egy helyes kis terem,ahol 10+ korosztály összegyűlhet és internezethet+billiárd,darts,csocsó,egy rakat társas- és kártyajáték várja őket.Vannak hangszerek is,ha valaki erőlködni vagy gyakorolni szeretne.Emellett van 2-3 srác,akik tanítják a kisebbeket zsonglörködni,ehhez is sok eszköz áll rendelkezésre+barkácsolhatnak ezt-azt+ vannak (szerintem) szuper könyvek,de még senkit nem láttam olvasni:)Összevetve szerintem király hely,oké itt nem ihatsz alkoholt,de ha pl megkéred Mannit,hogy csináljon egy isteni forrócsokit,kávét,teát,akkor ugrik :)
Kitaláltam magamnak egy személyes projektet is,aminek nagyon örült a vezetőség is és szabad kezet kapok mindenhez.Mivel úgyis tanítom sütni is a kölyköket,ezért gondoltam mindig más nemzet kajáját csináljuk,amihez én a hétközben készítek egy kis beszámolót képekkel,rajzokkal,térképpel meg mindennel,hogy tanuljanak egy kis kultúrát a gyökszik(szeretem őket,de na),mert Fro-on kívül nagyon fogalmuk sincs,hogy mi van a nagyvilágban.Ha még csak a kisebbek lennének így,de a felnőttek sem(sőt mint az már kiderült én többet tudok a francia kultúráról,történelemről,mint ők)...de én most megváltom a világot:)
Most szombatra Magyarországról csinálok bemutatót és ugyan nem tradícionálisan magyar süti,de az én anyukám receptje,úgyhogy több,mint tökéletes lesz a kókuszhabos szelet.

Ma Julie odajött hozzám az irodában,hogy tök "rosszul" volt a kaja után,mert neki ez túl zsíros(persze mondtam neki,hogy ezt egy echte magyar meg sem érezte volna,mégcsak nem is pecsenye volt,hanem csirke...),DE ha nem gond nagyon szívesen jönne ma bepusztítani a maradékot:):):)Közöltem vele,hogy sajna csak süti maradt,így járt,de arra is felcsillant a szeme:)
Amikor megérkeztem az irodába,akkor persze már híre ment a vacsinak,úgyhogy hozták a papírokat jegyzetelni a recepteket...muhahaha még a végén jó háziasszony lesz belőlem!!!!

a hétvége...

Igen,elérkeztünk a péntekhez...kicsit zsúfolt volt a nap,mert napközben ugye az irodában intézkedtünk a 2010es ifjúsági találkozó(franciák-németek-magyarok) ügyében,utána elmentünk vásárolni Julievel,mert szombatra egy nagy vacsorát ígértem,aztán 20.00tól 23.00-ig a helyi ifjúsági klubban voltam,nagyrészt feladat nélkül,csak ismerkedés,meg szenvedés a zsonglőrködéssel:)Utána siettem haza,mert olyan sütit terveztem,aminek egy napig állnia kell a hűtőben,szóval a buli előtt még gyors össze kellett azt is dobni,ami azt jelenti,hogy fél 1kor neki is állhattam átöltözni:)A buli jó volt,kezdem már megtanulni(de élvezni még annyira nem) a francia slágerzenéket.

Másnap reggel 10re haza is kerültem és kezdhettem takarítani most vagy soha alapon,mivel délután megint az ifi klubban dolgoztam,ahol most már volt feladat is: a fiatalokkal brownie-t csináltunk és forró csokit.Utána megint siettem haza,hogy nekiálljak a többi fogásnak.
1.Angol előétel volt: vékony sonkaszeletbe csomagolt bacon(mindkettő megpirítva persze) főtt sárgarépa és borsó körettel.
2.A főfogás abból állt,hogy 2 egész csirkét betoltam a sütőbe,az egyik atom fokhagymás volt,a másik meg tárkonyos-vajas.Ehhez előbb megfőzött,utána olajban sütött petrezselymes krumplit kaptak.
3.Az előző nap elkészített desszert pedig : banános,mascarpones,joghurtos torta.

És olyat láttam,amit még itt eddig nem tapasztaltam...addig nem hagyták abba a kajálást,míg el nem jutottak odáig,hogy akkor gombolkozzunk ki,mert nincs hely már:)Namost náluk tényleg megvannak azok a bizonyos adagok,amiket be szoktak tartani,de most nem jött ez össze,szabályosan zabáltak.Szerintem is jó volt:)Utána pedig mindenki elterült a kanapékon és büfiversenyt rendeztek:)Éjfélig maradtak kb,én utána úgy hullottam az ágyba,hogy kialudtam a 12 órát vasárnap rendesen...

...persze utána egész nap mosogathattam meg takaríthattam,meg persze a tanulás,mert elhatároztam,hogy minden nap lefordítok egy francia cikket,hogy szokjam a mondatösszetételt,meg tanuljak új szavakat.Innen tudom,hogy a franciáknál ugyanolyan bizalmatlanság van az oltással,mint otthon,de itt még az is tetézi a dolgokat,hogy pont a terheseknek,meg frissenszülteknek nincs még oltás,mert a rendes vakcina az vmi tuti hatóanyaggal fel van turbózva,amit ez a kategória nem kaphat meg.Jó,nem?

nov. 9-12.

A múlt hét elég gyorsan elment,nem eseménytelenül,de egyszerűen úgy repültek a napok,hogy észre se vettem és már éjfél volt(10kor fekszek általában!)...Minden nap az iskolásokkal voltam déltől 2ig,azaz ügyeltem a menzán+amíg el nem kezdődtek a délutáni tanítások,addig ügyeltem az udvaron.
A menzáról annyit,hogy az ovisok az iskolásokhoz képest kultúráltan esznek.A nagyobbak egyszerűen mintha elfelejtenék,hogy nem toljuk le a kaja felét a tányérról,nem bénázunk a pohárral,hogy a víz fele az asztalon a már előbb kiöntött kajára menjen és sokuk nem tudja felvágni a húst.Az ovisoknak csak néha kellett segíteni 1-1 mütyürkének,de ezek totál szefósok vagy csak engem szivatnak,hogy körbejárjak mindenkit és addig is beszélhetnek velem...mert még mindig újdonság vagyok és imádják hogy valószínűleg hatalmas akcentussal próbálok normálisan beszélni.Mindig könyörögnek,hogy az ő asztalukhoz üljek,de hát egyszerre csak 1 helyen megy,de minden nap váltogatom a helyem.
Az udvaron szinte minddenki üveggolyóval játszik,csak néhányan fociznak vagy kosaraznak.El is csodálkoztam,hogy ennek itt ekkora kultusza van,ha összevesznek egy üveggolyón akkor megy az üvöltés,sírás meg minden.Most jut eszembe szerdán nemzeti ünnep volt :

November 11. : Fegyverszünet Napja (L' Armistice), az I. világháború befejezésének (1918) emlékére

Kedden este meghívtam Julie-t forrócsokizni(találtam egy isteni Jamie Oliver féle receptet rá),de aztán nem tudom,hogyan,de szállingóztak az emberek...senki nem szólt nekik,Julien otthon sem volt,Julie sem jelzett senkinek.Akkor Julie megígértette velem,hogy pénteken megint partytime:)

2009. november 8., vasárnap

Julie szülinapi partyja avagy kapjátok el a rózsaszín párducot:)

Szerintem Julie minden szülinapi bulija utáni másnap nekiáll tervezni a következő születésnapi buliját...:)Tegnap este olyan kicsit vetélkedőszerű volt az első 2 óra...ugyanis ahhoz,hogy megtaláljuk azt a helyet,amit Julie lefoglalt,különböző helyeken különböző feladatokat kellett megcsinálnunk.Mindezt éjszaka és beöltözve...nagyon jó jelmezek voltak Rambo,Top gun,Pocahontas,Lara Croft,Robin Hood,bajor fiúcska stb.Ráadásul kaptunk egy 1xhasználós fényképezőgépet és azzal kellett a feladatok állomásain képeket csinálnunk magunkról.Szép és vicces emlékek lesznek ezek neki. Nekem úgy volt,hogy vagy az oviból lesz gönc vagy elmegyünk Angersba venni valamit...mivel Julien csak úgy minden szó nélkül eltűnt 2 napra így egyikhez sem fértem hozzá(mellesleg munkába se jött és mindenki engem kérdezettm,hogy mi van),így gyorsan pár biztostűvel magamra böktem az egyik színes takaróhuzatot,hennás képek a szabadon maradt karra,pici pötty a homlokomra és máris indiai nő lettem.Ja és Julie volt a rózsaszín párduc...

A buli nagyon jó volt,Rambo és Gandalf sztriptízelt is:)Julien meg elég nagy tapló volt,mert elfogadta Julie meghívását,de végül nem jelent meg és neki se szólt egy szólt,hogy bocs mégsem,mert van egy koncert és most arra megyek.Namost a koncertet az ember nem előtte nap tudja meg,így simán mondhatott volna nemet is és spórol Julienek is...

a délutánhoz visszatérve : Nita pakolj össze és gyere,mert a szomszéd és a haverja is motorozik és tuti letámadnád a haverját is:)+ a helyi fodrászatban is L'oreal-lal dolgoznak,mint ti:)

persze minden helynek megvan a maga nevezetessége:)

ez már nem Noyant(nojan),hanem Bois(boá),de sok noyanti jár ide horgászni és egyéb dolgokkal elütni az idejét *
tegnap nagy esemény volt itt,ugyanis évente ilyenkor mindig lecsapolják ezt a halastavat és ilyenkor kisebb banzáj van,még a polgármesterünk is eljött
szóval ez itt a környékbelieknek közkedvelt tó...





...amiben ilyen nagy,"hozzájuk nem nyúlnék" típusú halak úszkálnak














*erről az oldalról nézve pedig megérthetjük,hogy miért találják az emberek éppen megfelelőnek ezt a helyet a másik főtevékenységre,amit itt űznek...ennek a helynek hivatalosan is az a neve,hogy "a szerelem bölcsője"

ha valaki nem értené,akkor hasonlattal élnék:ez a hely itt olyan,mint a dugósparkoló khmm kilátó Pécsen

még egy kis Noyant






a kép kettős mondanivalója:itt minden sarkon van egy körforgalom,ott is,ahol nem lenne indokolt...az az épület a színes ceruzás kerítéssel az ovi









nagyon jellemző itt a zsalugáter használata,ami bájossá teszi az épületeket














és itt van a polgármesteri hivatal,az épület felső szintjén pedig a fogadó szervezetem irodája




2009. november 7., szombat

samedi (szombat)


Koradélután rávettem magam,hogy kimerészkedjek a meleg szobácskámból a hideg utcára és csináltam pár képet:


Itt lakom rue d'Alexandrire(asszem) 24.








helyes kis park a német-francia emlékművel













az általános iskola (szerdánként itt vannak az ovisok is)













Itt is fogok dolgozni heti 2x,fiatalok járhatnak ide,van csocsó,billiárd,darts,gitárok stb.
Ja és ő Maxim:)Aranyos,jó fej és sokat segít.









van ilyen izé pálya is,ti biztos tudjátok a nevét...de itt is több leheteőség van a fiataloknak,mert tudnak gördeszkázni is,több rámpa áll rendelkezésükre és kosárlabda-palánkok is vannak vagy ha csak el akarnak vonulni kicsit a külvilágtól,elég nagy ez arra is...szuper hely...

2009. november 6., péntek

Ellie



Na itt van az édes,de mocskos szájú drága tündérke,Ellie...temészetesen egy újabb nagy mű,mösziő és mádám pátát utazik a kanálbuszon,a kölyök valahol leesett,csak a lába maradt ott:)
Ja az nem is a lába...

végre kicsit többet dolgozok...

Ha az egész hetet veszem,akkor elmondhatom,hogy végre megdolgoztam a pénzemért.Nem szakadtam meg,de legalább már többet csináltam.Hétfő-kedd-szerda ovi,tegnap őszintén szólva fogalmam sincs,na ez van,ha az adott nap eseményei törlik a még nem véglegesen tárolt Mb-okat:)Ma végre dolgozhattam egy kicsit az iskolásokkal és ha minden jól megy,bekönyörgöm magam az iskolások spanyol óráira...mennyire jó lenne:)Najó azért ezt még fontolgatni kell,de jó buli lenne.És jövő héten megint nem kell költenem pénzt kajára,mert egész héten az ovisokkal meg a sulisokkal leszek és a menzán eszek.Jól megy a spórolás Párizsra:)
A délután másik felét az irodában töltöttem,nyelvtanoztam stb. szürke ég meg minden,de egyszer csak felragyogott a napocska,mert megjelent a "pulzusszaporító" srác az irodában...pedig már pont kezdett eltűnni a köd a fejemből a francba...pont ma jutott eszembe megint a nagy kérdés,hogy mikor látom legközelebb,erre megjelent.
BOSZORKÁNY VAGYOK,RETTEGJETEK!!!! :) :)

Erről jut eszembe, hallották, mikor egyszer felszisszentem,hogy a franc egye meg(elszúrtam a tuti igeragozós táblázatomat) és megkérdezték,hogy ez mi?Élvezettel meséltem nekik a történelemről és,hogy miként szerepel az ő nemzetük neve a káromkodási készletünkben(de ha jól tudom,nemcsak a magyarokéban)...direkt utánanéztem most is a neten,hogy jót mondtam-e és igen,de találtam egy nagyon elmés írást(csucsuka.blog.hu),amit megosztanék veletek is,íme a fejtágítás:

A "Húzz a francba" jelentése ugyanis: mérhetetlen kínok közt szenvedve dögöljél meg. Az értelmetlennek ható "franc" ti. az ún. francia kórra utal. Ami nem más mint a szifilisz (vérbaj; nápolyi betegség stb.) Ez a betegség a szólás keletkezése előtt nem sokkal került át a virgonc (főleg spanyol és francia) tengerészek jóvoltából Amerikából Európába. Mivel az európai ember szervezete teljesen készületlen volt a szifilisszel szemben (akár az indiánoké a náthára: valamit valamiért), az akkor még* valósággal szétrombolta az embert.

A szeméremtesten kezdődő karfiolszerű gennyes hólyagok végül elborították az egész testet, melynek tulajdonosa addigra már ideggörcsökkel kínlódott, a fájdalomtól bekattant: végül testileg-lelkileg szétzabálta ez a féreg: a "franc", igen, az.

*a 17. századtól kezdve az emberek aztán fokozatosan hozzászocializálódtak a vérbajhoz. Így az a 20. századra már egy nagyon lassú lefolyású betegséggé vált ugyebár, amellyel egész jól el lehetett éldegélni. Jó, a tököd végül az évek alatt egy karfiollá burjánzott, de évtizedekig tartotta magát a beteg.

Azért mégis vidáman zárnám ezt a bejegyzést,egy képpel az oviból,az egyik közös művel,amin az én kezem nyoma is rajt van:) :









Majdnem elfelejtettem:nem kell sajnálni a kisembereket,hogy feleszem előlük a kaját a menzán,mondjuk dupla adag zöldséget veszek mindig,de mást sem hallani ezektől,hogy je n'aime pas ca brühühü(zsö nempá szá),azaz nem szeretem brühühü...annyi kaját öntünk a szemétbe...ezek meg csoda,hogy nem halnak éhen naponta...jó mondjuk az uzsiig kihúzzák,amikor lekváros kenyeret vagy nutellás gofrit kapnak...azt persze j'aime(zsem) bien - nagyon szeretem.Mi is ennyire finnyás kis "dögök" voltunk?:)

2009. november 5., csütörtök

c'est pas grave...

Szü pá gráv,de inkább sze pá gráv,ki-ki ahogy mondja,de akárhányszor hallom,kicsit elönt az ideg...a jelentése nem lenne idegölő,mert annyit tesz:nem fontos.De amilyen szituációkban ezt ki tudják mondani...ma pl. kedves kis mentorom megint jött az "írjál egy fogalmazást" dologgal,mikor épp csináltam a kis táblázatomat az igeragozásról...Illetve először nem is fogalmazás kellett neki,hanem 1-2 magyar weboldal kulcsmondatainak a kiírása egy dosszié alkotásához,mert ha nincs dosszié,akkor nincs pénz az EU-tól.Ok szépen fordítgattam,de aztán jött az,hogy írj szép mondatokat blablabla...aztán röhögött,mikor látta a ragozást,mert én hülye a vouloir igét -ir végű igeként ragoztam,de szólt,hogy azt nem úgy kell,mert a kiejtésben ez vuloáhr...mondtam,hogyha talán hagynál tanulni,akkor nem lennének ilyen problémák.Erre a válasz : c'est pas grave.Az nem fontos?Emlékszem a magyarországi képzésen mondták,hogy a spanyol srác első mondata,amit megtanult:nyílik már a pofonosláda.Hát ja,érzem.Annyira jó,hogy a héten most 3 napot nem töltöttünk együtt:)Így utólag nagyon értékelem ezeket a napokat,holott hulla fáradtan estem haza minden este.Amúgy tombol a H1N1(ás á en á:),a fél ovi hiányzott tegnap és Julie béjb se jött ma dolgozni.Én még jól vagyok,tuti a ginseng tea,meg a sok zöldség,mert itt viszonylag reform a menza konyhája.Holnap elkérem majd a fényképezőgépet az egyesülettől és csinálok pár képet a házról,az utcáról stb,plusz felrakok egy képet az egyik ovis alkotásról.Sokkal több program van itt,mint az otthoni ovikban.Minden nap délelőtt van egy 20 perces beszélgetés,ismeretterjesztés,tegnap pl 3 fényképet mutattunk a kicsiknek egy feketebőrű,egy kínai meg egy indiai gyerekről és a rasszokat veséztük ki.Minden nap van festés,gyurma,mösziö és mádám pátát(krumpliúr és krumplinéni:) csinálás vagy ragasztás,vagdosás stb. stb. A dudari ovi ugyan sokkal nagyobb és szebb,mint ez,de ott nem volt ennyi program.Legalábbis nem emlékszem,hogy ilyen sok közös munka lett volna.Van egy cigány kislány,Ellie,akit nagyon bírok,de olyan mocskos szája van,hogy a többi önkéntes sokszor rászól és utána elmagyarázzák nekem is,hogy mi volt.Amúgy Anne Vero,az egyik főóvónő tegnap felajánlotta,hogy elvisz a Loire - völgybe,na vajon miért?Mert látnom kell,mert csodálatos,mert ez Franciaország egyik legszebb tája:)Jupppiiiiii!!!!

2009. november 1., vasárnap

mert kell a kommersz...

Itt van egy link,amivel le lehet szedni egy aranyos karácsonyfát a számítógép asztalra és a karácsonyfa alatt megy a visszaszámlálás dec. 24-ig...áh gáz tudom,de kell ennyi,ha már itt havat nem fogok látni,nem is igazi anélkül a buli...úgyhogy ki kell élnem ebben a visszaszámlálóban meg valószínűleg 1000 giccses vacakban ezt a traumát.

http://rapidshare.com/files/161483768/ChristmasTree15.exe

Ha Julien elmegy egy olyan vacsorára,amire őt csak azért hívták,hogy engem vigyen,de én nem megyek,mert tuti nem végzünk egyhamar és nekem holnap korán kell kelni....az gáz?

El is felejtettem írni,hogy mondta Julien nagybátyja,hogy az angolok a franciákat békáknak hívják,mert esznek békát...én meg simán rávágtam,hogy mi meg csigazabálóknak hívjuk őket,választhat:)Nagyon jó fej a pasi,azt is mondta,hogy legközelebb mi megyünk hozzá vacsorára...sziporkázok ezerrel:)

Mo. & Fro. újra

Ahogy közeledett a hazaút,úgy lettem én is egyre izgatottabb...előtte különösen nem érdekelt,hogy megyek vagy nem,voltam már többet távol,de Németországban már nagyon vártam,hogy na mindjárt,minnyá...eljött az a hétfő is és egy repülőút és Gilles újabb ámokfutó vezetése után végül hazaértem.Tképp nem állt másból az otthonlét,mint körbejárni a rokonokat.Úgyhogy jó is volt meg olyan semmilyen is,mert kevés volt az idő...nem panaszkodok,mert így is mindent ők fizettek,pedig semmi ilyen nincs a szerződésben...
Persze full nem vágják a repülőjegy mibenlétét...nem vagyok szakértő,de csak-csak megnézem,hogy a kézipoggyásznál van-e limit vagy nincs.Hannovernél fel kellett adnunk a bőröndöket,mert 6 kg a limit...és mivel helyszínen kellett intézni még drágább is volt...visszafele meg azt mondták,hogy úgy foglaltak,hogy csak feladott csomag...namost ennél a cégnél ilyen nincs,mert szabadon fel lehet vinni bármit,ott méretlimit van csak,súlykorlátozás nincs.Szóval valami perverz élvezet lehet abban,hogy így dobálják ki a pénzt az ablakon vagy szimplán a felületesség...elég drága felületesség.
Mindegy is,megérkeztünk,home sweet home blabla.
Julien mondta,hogy most van szünet az iskolában,de az oviban nincs,így több gyerek van az oviban és mehetnék segíteni.Oh de szeretem én a plusz melót.Más önkéntesek voltak ott,mint akikkel én szerdánként figyelek a kölykökre és frankón beleestem az egyik srácba.Najó nem,de az alaphangulatom megemelkedett:)Egy új projekt az életemben:)
Bár tervezem egy nyálas email megírását,nyilvánosan is szeretném megköszönni középiskolai tanáraimnak,hogy annyi akkor feleslegesnek tűnő dolgot tanítottak...a franciákról is.Itt folyamat lenyűgözök mindenkit azzal,hogy megkérdeznek vmit a történelemből vagy az irodalomból,hogy ismerem-e és kinyögök egy ja-t meg egy kulcsmondatot az emberrel,eseménnyel kapcsolatban és ezek ámuldoznak.Tegnap este itt volt Julien nagybátyja,aki egyetemi tanár vmi gazdasági suliban és teljesen odavolt és felhívta a lányát telefonon,hogy megkérdezze tőle is,hogy ismeri az adott dolgokat és a csaj csomó mindenre nemet mondott...erre mondta azt,amit már Julientől is hallottam,hogy többet tudok a francia kultúráról,mint a franciák...ja és a pasi elkezdett kis tradíciókat mesélni,meghogy minden máshogy van É-on és D-en,illetve van Franciaország és van Marseilles.Aztán felgyulladt a kislámpa a fejében,hogy huu neked látnod kell Marseilles-t,elviszünk,mikor érsz rá?Khmm...emberek!Tanuljatok,olvassatok sokat!Soha nem lehet tudni,mikor jön jól...most már nemcsak Párizsba megyek színházazni,hanem átutaztatnak az egész országon,hogy megmutassák,hogy mi a helyzet náluk... huuu és veszek egy olyan kis masinát,amivel tegnap ettünk.az a lényeg,hogy vannak kis lapátok,arra ráteszel egy vastag szelet sajtot és azt betolod ebbe az izébe,a sajt folyóssá olvad,ezalatt fogsz egy főtt krumplit és szétnyomod,meg fogsz felvágottat is...ha a sajt már kellően olvadt,akkor leöntöd vele a krumplit és bonápetííííí.Nem nagy etwas,de 6-8an köré lehet ülni , szerintem egy társaságnak ez tök jó kaja,no macera,de jóllaksz és az ízélmény is megvan.

a vacsora, a sajt és Németország...

A szuper-interkulturális vacsora nagyon jól sikerült,az aranygaluska is siker volt,bár csak 2. nekifutásra sikerült,mert először elnéztem a mértékegységeket...hát ezért járok én olyan suliba,ahol nem sok a matek:)Állati francia előételeket gyártottunk és ettünk sok-sok mojitoval és borral,viszek is haza minden receptet és boldogítom majd a családot:)Az indiai kaja nem volt rossz,de nekem a kesudiós csirke nem volt egy kulináris élmény.Na nem baj,mert jót kaptunk,jól laktunk,de még pont maradt hely egy kis vacsora utáni bornak.Komolyan mondom,akkora türelem és tolerancia lehet a szomszédokban,ami számomra felfoghatatlan...üvöltött a zene nyitott ajtónál és egyszer sem jöttek át,hogy vegyük kicsit halkabbra,pedig nem is hétvége volt,hanem másnap mindenkire húzos munkanap várt.

Najó én délelőtt elmentem egy naaaagy vásárba Jacquelin-nal...vásár,vásár itt is kiabálnak,mint otthon,csak annyit,hogy ott döntöttem el egy hatalmas sajtpult előtt,hogy egyszer úgyis végigkóstolok minden sajtot,ha beledöglök is.Bár már akkor nagyon hiányzott az otthoni kevésbé karakteres ízű trappista,de kell az élmény:)Mellesleg az ovi menzáján egyszer hoztak egy sajtot,ami natúr volt,de az meg túúúl natúr,semmi íze nem volt.Nagyon örültem annak is,mikor rátaláltam a medvesajt itteni alternatívájára a helyi 8tól 8ig("huit á huit"/üit á üit) boltban (déltől 2ig természetesen ők is megtartják az ebédszünetet,mint mindenki),legalább sajtos sajttekercset tudok majd csinálni,mert ez már régi álmom volt és először azt hittem,itt nincs ilyen medvesajtszerű készítmény(már nem akartam több sajtot írni:).
A délután az elment tanulással,szervezéssel meg takarítással és este pedig mentem Jacquelinnal főzni,hogy a francia konyhát is megismerjem.Naggyon jó dolgok voltak,el sem tudtam volna képzelni,hogy a krumpli meg a tök megfőzve és összeturmixolva jó is lehet.A második az annyira nem volt ismeretlen,mert filézett kacsa volt krumplipürével,DE az a szósz...azt is viszem haza:)A desszert meg vmi almás-fahéjas finomság volt.Ezek totál egyszerűen elkészíthető ételek,mégis úgy éreztük,mintha valami különleges menüt ettünk volna végig.Ha érdekelnek a receptek,akkor majd bepötyögöm azokat is.

Másnap délben indultunk Süpplingenbe,12 óra alatt ott is voltunk...amikor Gilles vezetett,mindenki összetette két kezét,mert elég agresszíven és figyelmetlenül vezet,sokszor simán hátranézett hozzánk és úgy felejtette a fejét pl.Mindegy éjfél után nem sokkal oda is értünk,megvolt a sörös köszöntés,aztán aludtunk.Nagyon örültem pár embernek,hogy újra láthatom őket és a Tina&Jens duo(akiknél aludtam) elvittek egy születésnapos családi vacsorára Tina szüleihez.Rájöttem,hogy nem felejtettem el még sok dolgot németből,úgyhogy most arra is ráhajtok(frissítem) a francia,angol(és magyar) mellett.Igen a magyart szebben kell használnom,Anyukám mondta,hogy magyartalan a blog,mert össze-vissza vannak a szavak.Mondtam neki,hogy ragad a francia lustaság,mert náluk igazából nincs főszabály arra,hogy hova rakd a szavakat.De azért igyekszem odafigyelni.Szóval varázsütésre(szülők aurája vagy valami hasonló) hirtelen elkezdtem beszélni németül és csak ritkán kellett angolra váltanom,amikor nem tudtam valamit.Volt ott egy brazil cserediák is,akit valamelyik rokon hozott magával,vele angolul beszélgettem,mert kezdő szinten van a némettel.Mindenesetre a família örült,hogy szegény lány nem csak ül ott,hanem találtak neki játszópajtást:)Én meg megtanultam,hogy Paulo Coelho nevét nem úgy kell mondani,hogy koelhóóó,hanem koejjjo...apróság,de nekem fontos,mert szeretem a könyveit.Amúgy valami lehet ebben a "sokat gondolsz rá,bevonzod az életedbe" dologban,mert még Noyantban mondtam,hogy ha hazamegyek kacsát szeretnék enni,mert azt itt nem sokszor csinálnak,erre másnap este Jacquelinnal azt ettük és Németországban is a megbeszélés utáni naaagy ebédnél is azt kaptuk.Szeretnék egy Ferrarit,szeretnék egy Ferrarit...

2009. október 19., hétfő

már kellett nagyon egy ilyen nap...

A hétvégém sokak számára bizonyára lehangoló lehet,mert tanultam nagyrészt...elegem volt és azt akartam,hogy ne cseszegessen Julien többet.Meg is lett az eredménye...az egyik nő a nyelvórán mesélt egy plasztikai műtétről franciául a többinek egy hosszú sztorit és a végén az egészet elmondtam én is angolul,mikor le akarták fordítani,hogy én is értsem.Köszi,nem kell:)Pedig nem hallottam előtte a történetet.
Az irodában is végre láttam a csodálkozást,hogy uhh milyen szép hosszú mondatokat tud ez a lány és HELYESEN és meg is érti,amit mi beszélünk...hűha,nagy dolog,csak azt csináltam,amit eddig nem hagytak,mondván,gyakorlatból fogsz csak tanulni,semmit nem ér a könyved meg a füzeted.Persze mert élőbeszédben fogom kiszűrni a mondatokból a nyelvtant,nem?Meg rögtön mindent elsőre megjegyzek,amit mondanak szavakat...

Imáim is meghallgattattak,mert Julien nemcsak hogy elviselhető,de kifejezetten normális volt ma.Szerintem helyet is cseréltünk,mert most kicsit mintha ő érezné úgy,hogy csesztetem.Pedig nem,eskü!!!Csak mindent félreért...Áh és a nappalit is kitakarította,nem hiszem el...csak mert mondtam neki,hogy rendezünk vacsorát Julievel(francia előétel,indiai főétel és aranygaluska) és az emeletre cuccolok inkább,minthogy a nappaliba,de ne aggódjon,elfogadom az életstílusát,cool stb.Erre megszólalt benne a hiúság...nem megszólalt,ordított:)Hogy ő nem ilyen és ki fog takarítani blabla...és meg is tette.Csodák igenis vannak:)De azért az 5 euro az enyém lett,mert a kocsi úgy maradt,ahogy:):):)

Most hétvégén már tuti megyek haza!!!Németországba elmegyünk a német testvérvárosba,onnan Hannoverbe megyünk és repülővel jövünk Budapestre,ott meg autót akarnak bérelni,mikor mondtam,hogy hééé sztem el tudnak jönni értünk,áhh nekik soha nem az egyszerűbb út a jó...Szóval hétfőn délutántól szerda délelőttig otthon leszek,aztán Bp. repülő Párizs.Huhh már várom...viszem haza a Marilyn Monroe-s szuper poharat is ám,csak el ne felejtsem:)

Ja és most már tuti,hogy ingyen hívhatok minden vezetékes telefont,úgyhogy aki szeretne csevegni,írja le a telszámát,mert én minden egyes magyar hangnak örülök:)

2009. október 16., péntek

nincs nap,amikor ne esne szó a főhősről...

Mai napom nem lett volna említésre méltó,mert ugyan mi az a 2 óra,míg a szőnyegemet pucoltam,hogy legyen gusztusom rálépni...mert itt hírből sem ismerik azt a szokást,hogyha vendég érkezik,akkor azért rendbeszedem a házat az érkezésre...ez nem nagy igény,otthon én megcsinálnám.Tegnap előtt kaptam csak meg a porszívót,amiért 1 hónapja könyörögtem,de csak ma volt időm úgy rendesen nekiállni...

...na mindegy megvagyok vele juppi...

Tegnap jött egy aranyos francia srác,őt már az első delegációs találkozó óta ismerem és Julienhez jött,de kellett várni kb egy órát és mással nem tenném,de őt behívtam,hogy addig várja meg ott és dumáltunk....elmagyaráztam neki,hogy bocs a mocsokért,de a nappali az Julien felelőssége,mert unok utána takarítani és megmondtam neki,hogy mit csinálok meg én,a többi az övé...Gregory(az aranyos srác) mondta,hogy ja nehogy úgy vegyem,hogy minden francia ilyen,hogy ragad a csempe stb. plusz mondott egy nagyon okosat...úgy néz ki itt a platz,mintha állatot tartanánk bent,ami még nem tanulta meg a szobatisztaságot és igaza van...kíváncsi vagyok mikor fogja Julien kitakarítani a helyet...gáz de engem már nem érdekel,ha neki ez jó,én keveset vagyok ott,szal nekem is jó.Ha vkit meghívok,nem ott fogadom.

Van Juliennek egy kongadobja vagy mi az.Ha püföli,szimplán nem hallom a számítógépen a híreket max hangon.De megmondtam neki,hogy vagy elhúz a garázsba (az plusz egy ajtó köztünk!!!) vagy kivágom a francba a dobját és akkor imádhatja tovább a gitárját...a kocsija továbbra is a régi állapotban,már csak 2,5 nap!

Ismét köszönöm,hogy támogattok azokkal a mondatokkal,amikben részletesen kifejtitek,mit csinálnátok Juliennel...de nyugi,ha eljutok arra a pontra,akkor egy dologra lesz csak szükségem...ALIBIRE :)

2009. október 15., csütörtök

nem itt fogom megtalálni a zen értelmét,az biztos

Julien: írjál egy fogalmazást arról,hogy milyen volt a képzés.
Ok.Megírtam.
Julien: nem jó angolul,franciául kellene...
Én: ööö háháháh az egy dolog,hogy tudok már néhány mondatot,azt is csak beszédben,mert az írásnak köze sincs a kiejtéshez,mármint számomra,petite magyarnak...de írni?Jelentést?Franciáiul?2 hete vagyok itt...
...mondtam neki,hogy nem,bocs.És akkor rámutatott egy bekezdésre,hogy csak ezt.Mondtam,hogy nem,bocs.Akkor használjak webfordító programot.Ok,én beírok oda bátran mindent,de tapasztalatból tudom,hogy azért ezek annyira nem megbízhatók és még csak ellenőrizni sem tudom,hogy mit köp ki franciául.Mert kicsit lusta ahhoz,hogy lefordítsa.
Azért ilyenkor felmegy a pumpa.Nem azért mert kell csinálnom valamit,hanem mert a másik fél ennyire használhatatlan.Komolyan,ilyen emberrel én még nem találkoztam...(kocsija még mindig érintetlen,már ami a tisztítószert meg a szivacsot illeti).Meg azt nem értem,hogy miért kell elmenjen a fél napom erre a jelentésre,mikor haladhatnék is a tanulásban.Áh...olyan jó,hogy nem tudnak magyarul :):)

Viszont.Írtam még az elején,hogy van egy drága patrónusom.55 körül lehet a nő,Jacqueline, és most minden vágya ,hogy elmenjünk vásárba együtt,mert mondtam itt a szervezetnél,hogy milyen olcsó és jó cuccok voltak Foixban az ottani vásárban.Nem tudom,hogy jutott el hozzá az infó,de jövő hét csütörtökön megyünk!!!

Kértem drága Julien tanácsát abban is,hogy mit szól a februári párizsi 4 napomhoz,és totál kiakadt,mikor mutattam,hogy foglalunk egy olcsó,de nagyon helyes hotelben szállást.És mutatta az ifjúsági szállásokat...Emberek!Az ifjúsági szállások drágábbak,mint egy aranyos 1 csillagos apartman.Nehogy azokat válasszátok!Már csak egy hitelkártya kell,hajrá Nita,meg tudjuk csinálni és olyan valentinunk lesz,amit nem felejtünk el soha:):)

2009. október 14., szerda

a true story...continue of the betting...

Ma volt az ovis nap...a szokásos...édes drága pici angyalkák és ördögöcskék:)Najó egyet legszívesebben agyonvertem volna,mert olyan bunkó volt egy kislánnyal,de szúúúúúszaaa vagy mi,relax és csak elküldtem a fenébe.Tök jó,hogy egyre többet tudok franciául,meg is lepődtek az emberek,mikor rávettem magam,hogy akkor most ha nem megy is,de francia nyelven fogok makogni.
Oh és igen,Julien ma megint elmondta,hogy ki kell takarítani a kocsit,mert olyan szaga van,mint egy őspiásnak és nagyon gáz és utálja a sört és rosszul van akárhányszor beül.(Esküszöm tiszta primadonna,ahogy ezeket előadja.)Hazajöttünk ovi után és elhelyezkedett a kanapén,hogy hesszeljen egy fél órát majd elindult élete első rugby edzésére...most ért csak haza,gyanítom nem áll neki már éjszaka.És nem tudom miért,de mindig csenget...van kulcsa,de várja,hogy lemenjek és kinyissam.Most is...de inkább folytatom az írást :)Várjon még,ha ennyire gyökér,hogy lusta előszedni a zsebéből a kulcsot...Már csak 4 nap és megnyerem a fogadást:)

Huhh és még vmi úgy általában a franciákról:azt mondják,beszélnek idegen nyelveket...náluk a jól tudok németült jelenti már az,hogy ki tudják mondani,hogy guten tag.Semmi többet,ennyi.Akkor én beszélek spanyolul,portugálul,oroszul stb. stb.
Mindegy is mert bölcs nagyapám mindig mondja,hogy bizonyos mennyiségű alkohol után mindenki világnyelven beszél:)

2009. október 13., kedd

...hogy kép is legyen a sztorikhoz...


Ő itt az elragadóan bájos Julie.Imádom...jó fej nagyon és elvisz minden buliba, boltba vagy bio vásárra:)
















és ott bal szélen szinte az összes történetem főhőse : Julien (őt szerintem már eléggé részletesen bemutattam)

a képzésen azért voltak használható ötleteik is a szervezőknek:)


Ez még Foix-ban volt,élveztem a gyönyörű kilátást nagyon a várból,amit egyébként minden reggel csoportban bámultunk,ahogy leszáll rá a köd...














A szép magyar szavakat beszélő,középkori harcokat bemutató,esténként a szálláshelyünkön félmeztelenül sétáló szuper izmos lovagok...

fogadás

Fogadást kötöttem Julievel,hogy mikor fogja kitakarítani Julien a kocsiját...Ma Julien párszor elmondta,hogy már ki kell takarítani,mert nem állapot,így Julie azt mondta,hogy még ma.Én arra tettem,hogy a héten erre nem kerül sor.A tét 5 euro...most kérdeztem meg Julient,hogy elintézi-e most...a válasz:ááá nem,ez most nem a legjobb idő rá,most pihenni akar meg ilyenek.Majd holnap.Egész nap ültünk az irodában,semmi extra nem történt,nem kellett korán sem kelni.Azt hiszem nyerni fogok...

Ja és megkérdeztem az irodában ezt a papucs témát...és mindenki azt mondta,hogy csak az öregek hordanak itt papucsot...ok,de mindenki leveszi a cipőjét ha felmegy az emeletre,ez a rész nincs meg a lakótársam fejében...:)

2009. október 12., hétfő

ez csúúúúúnya dolog...:)

...vagy nem?
"legszebb öröm a káröröm"!!!
Azt látni ma,hogy a gyereknek 20x el kellett ugrania valahova és akárhányszor visszajött mélységes szenvedés az arcán...ő sem szereti a sört.Ő is UTÁLJA a sört.És mivel ugye lusta,ezért nem mosta le,de mégcsak le sem törölte az ajtóról,az ablakról és a szélvédőről.Gondolom mára már rendesen beitta az egész kocsi azt a szagot.Gyötrődő tekintet,akárhányszor belép az ajtón...nem volt sok dolga amúgy az irodában,leült beszélgetni,kávézni stb.Egyszer nem vette volna a fáradtságot,hogy megfogjon vmi rongyot és áttörölje vele a kocsi belsejét.És csak ment és jött és ugyanaz a kép mindig...és panaszkodik,hogy hogy lehet ennnnyire büdös a kocsija.A megoldás ott van előtted Neo...

és leültünk megbeszélni...

Amire számítottam...neki ez fura...mondta,hogy majd elvisz egy fiatalok lakásába és majd megnézhetem,hogy a mienk nem is gáz.Mondom neki,hogy ok legyenek a fiatalok lazák,de ne igénytelenek...mondtam,hogy ne haragudj,de Mo-n azért az már a szégyen kategória,ha vkinek úgy néz ki a lakása,mint a mienk tegnap,mielőtt kitakarítottam.
Erre ezt mondta:múltkor megkérdezted,hogy laktam-e már egyedül...most én kérdezek:laktál te már valaki mással?(volt pofája ezt irónikusan megkérdezni,el is haraptam a számat)Elmeséltem neki,hogy valamelyik évben a kolesz legrosszabb szárnyában laktam és ott volt csótány meg 5 ember még velem és közel sem mi lettünk az elsők a szobatisztításos pontozásban,de az semmi nem volt ehhez képest.
Mondta azt is,hogy itt csak az öregeknek van papucsuk...mondom és te komolyan úgy képzeled,hogy az utcai cipődben jössz fel mindig az emeletre meg a szobádba stb?Meg amúgy is...azért gáz egész nap abban az egy cipőben hagyni rohadni a lábad...mert nincs az az adidas,nike ,ami úgy szellőzik...fuj fuj...erre a válasz,hogy vszínű én még nem voltam rossz körülmények között és bár nem használt igét de vmi olyasmit akart mondani,hogy kis prinzess körülményeket akarok teremteni.Anyád...a tisztaság mióta luxus?Nem baj,higgadtan adtam neki elő a véleményem és most ritka büszke vagyok magamra,hogy nem hányingereztem le az ő életstílusát,csak civilizáltan...

A hazaérkezés

Elértem végre a vonattal Nantes-ba,ahol Julien várt az állomáson,mondtam neki,hogy nyugi tudom,hogy nem lesz rend otthon,de éljen a zen,most nem tudok haragudni ilyen fáradtan.Hazafele hallottunk vmi durranást a hátsó ülésről,nameg érztem vmi hideget a tarkómon,meg a kezemen.Mert egy dobozos sör úgy döntött,hogy nem rázkódik tovább ekkora nyomással.Utálom a sört.És sörszagú voltam.Nagyon.12 órás vonatozás plusz kocsikázás után boldogan léptem be a házba,mondván végre itthon...aztán kinyitottam a szemem és huuu...rideg...egy darab tiszta evőeszköz nem volt,a mosogató tele,a gáz tiszta tré a padló megint szürke a mocsoktól és egy csomó légy meg minden...oké ezt nem csak ő csinálta,mert házibulit tartott,DE fogadni mernék,hogy nem nyúlt a mosogatószivacshoz a héten,mert az egyik bögrében volt beszáradt tej és már szaga is volt,mert odasavanyodott...hát megmondtam neki,hogy ez undorító,de nem tűnt úgy,mintha fogná az adást,mert megkérdezte,hogy akkor nekem az kell,hogy mindig minden pohár el legyen mosva?mondom nem kell minden kanalat rögtön elmosni,de ne álljon már halomban a cucc élő és döglött kolóniákkal...
Szóval egyszerűen sztem az evésen kívül nem csinált semmit,nem takarított,max pengette a gitárját és tévézett.Tudom,hogy gáz ez a ki evett a tányérkámból viselkedés,de ez egy kicsit több volt annál...ja és ha már itt tartunk...ki aludt az ágyacskámban:
bevágta Julien hazafelé,hogy jaj az Elise az ágyadban aludt mert rohadt részeg volt és itt maradt... most erre mit mondjak?van 2 szabad szoba a házban egyszemélyes ágyakkal ,miért nem bírta az egyikben lefektetni egy pléddel,miért az én ágyamba kellett fektetni?hála az égnek nem hányt ide vagy ilyesmi,de a mékápból maradt a párnán...meg persze nem volt mannis szaga az ágynak...elhatároztam,hogy beszélek vele,persze tényleg látom rajta,hogy neki én vagyok a fura...nem azért mert szimplán hanyag,hanem mert senkitől nem látott eddig erre példát 22 év alatt...hogy milyen az ha nem ragad a padlóhoz a cipőd...

Mielőtt még írnék a hazaérkezésről,pár szót említenék még Julienről :

- mindenki azzal kezdte,hogy részvétük,hogy vele kell lakjak.Áhh gondoltam nem lesz gáz,hát laktam én már 7 lánnyal az ókoleszban egy szobában,1 embert már fél kézzel is lerendezek.Hát nem...láttam már az elején,hogy nehéz eset a gyerek,de most kicsit elérkeztem arra a szintre,hogy to much,le kell ülnünk és beszélnünk,különben egyszer elkap az ideg és elgáncsolom...
hogy megértessem,miért is fura számomra(lehet,hogy csak számomra?) a gyerek,íme egy kis sztori példának,ami híven reprezentálja őt: készültem,hogy főzök a szervezetnek gulyást meg rakott krumplit és mondtam Juliennek,hogy hozzon edényeket a szervezeti irodából,meg a hozzávalókat,amiket vmiért otthagyott az irodában...várok,várok és egyszer csak jön egy nő az edényekkel és mondom ok,de mit főzzek?és mondta,hogy Julien elment a főnökkel egy közeli városba és délben jönnek...úgyhogy ment még pár kört a nő,mire mindent megtalált,amit Julien itt-ott hagyott.Ennyire szétszórt és nemtörődöm csak a gyerek.Sok apróság volt még,de csak a barátok reakcióit írom le,sztem elég :
"Julien egymagában kitesz egy fogyatékosszállót"

"nem tudom,hogy bírod,én már régen letéptem volna a fejét"

"hogy bírod,hogy még mindig nem üvöltesz vele és küldöd el az anyjába?"

"jaj tényleg ennyira balfasz ez a gyerek????"

köszönöm mindenkinek,jól esik a támogatás:)

A KÉPZÉS

idézet egy levelemből:
"hála az égnek hogy van internet,mert különben kispárnát szorítanék a fejemre...mert ez egy vegyes képzés,újaknak és lassan távozóknak is van ez.És mivel vagyunk 3an újak,magasról tesznek rá,hogy megértjük-e,hogy mi van,csak franciául mondanak mindent.Én meg persze szaladhatok ehhez-ahhoz utólag,hogy ne haragudj,mit is mondott?Az egyik tréner magyar és mondtam neki,hogy basszus 2 hete vagyok itt és előtte soha nem tanultam franciát és a másik 2 lány is szeretné,ha angolul is hallanánk...áh szted vette az adást?1x megkérdezte,hogy minden világos-e ja és azt is franciául,úgyhogy utólag fordították ezt is nekem...szóval reagálni már régen elkéstem...úgyhogy 3an beszélünk angolul,a többiek franciául,képzelheted mennyire élvezetesek a prezentációk a saját munkáikról stb,pedig lehet még érdekelne is,mert az is feladat volt,hogy milyen nehézségeink voltak stb.Szóval annyira nincs értelme 1 hétig itt rohadni,hogy az fantasztikus..."
Na maga a hivatalos rész az ilyen is maradt végig,azonban nagyon jó volt a privát rész,mert megismerkedni más országokból emberekkel és a mindennapi szokásokról beszélni(és kibeszélni a franciákat)az valami fantasztikus volt.Rájöttem,hogy Magyarországot jobban ismerik,mint gondoltam...előadást kellett tartani mindenkinek a saját országáról...
én: tokaji
csoport: éjjj tokáji!!!
én pálinka:
csoport:ááá pálinká!!!
stb,stb,a lényeg az,hogy ezek után égett az arcom nagyon,mikor a szerb csajjal beszélgettünk és megkérdezte,hogy mit tudok Szerbiáról...és én annyit bírtam kinyögni,hogy csevapcsicsa meg van 1-2 szerb kézilabdázó Mo-n...gáz...tanulnom kell.
A német szobatársam igaz,hogy nyúlta folyamat a cuccaimat,míg el nem tettem,de ezt már elnézem neki,hiszen mindenki utálta a németeket.Nem lett volna ez így,ha ők 6an nem különcködtek volna mindig és a maguk büszke feljebbvalóságát nem hirdették volna.Mivel beszéltem a nyelvüket,így azért szóba álltak velem.Dennis aranyos volt...akárhányszor szóbajöttek a franciák,ő ezt reagálta:The French nation is a kind of ssshit...oh ha tudná,hogy róluk mit gondolnak mások...de legalább ismerte Moliére-t:)
u.i. a képzés alatt elvittek minket a helyi várba,ahol mindenkit megkérdeztek az ott harcot bemutató lovagok,hogy milyen nemzetiségűek vagyunk...mikor mondtam,hogy ongroá,akkor szólalt meg először a pasi...ááá hongroise,I know some word!!!buzi,köcsög,kurva...ööö izé...melyik idióta magyar turista osztotta meg vajon a szellemiségét vele?De tényleg többen és jobban ismerik Magyarországot,mint gondolnánk...

a rózsaszín kezdetek :)

Kezdem az elején: sima repulout;Julien ott vart a csomagfelvevonel a reptéren,szoval nem volt semmi kavarodas.Korbementunk Parizson,megneztunk par dolgot,aztan elmentunk egy etterembe.Ott mondtam hogy vmi echte francia kajat akarok es a tulaj azt mondta,hogy Julien ne forditson nekem,mert akkor lehet nem kerem Kihozott eloszor vmi sajtkrem izu es allagu izet pîritossal meg bagettel,Julien utolag mondta,hogy majonezes vmilyenes halikra volt...megjegyzem nagyon fiiiincsi A masodikon nevettem mert disznocsulok volt lencseagyon es a tulaj ujra kijott mert nem tudta hogy én alapbol lassan eszek, azt hitte szoszmotolok és elkezdte nekem felvagni a hust,leszedni rola a bort stb.Juliennel csak néztunk;aztan mikor beszeltek azutan mondta Julien hogy nagyon birta a kis fejem a pasi.Este itt Noyantban egy 5 fogasos vacsival vartak a dragak na meg sok borral...hulla faradtan estunk mar be éjfél korul a hazba.Van egy nagy keényelmes agyam egyelore mert a tobbi butort most hozzak még.Ugyhogy a hazrol nagyon még nem nyilatkoznék;kell egy jo nagy takaritas meg a par butor aztan meglatjuk.De bevasaroltak nekunk kajat boven.
Eleinte nagyon nehéz volt Juliennel együtt lakni sooook-sok konfliktusunk volt,mert eltérő kultúra nameg egy igénytelen pasi...Egész addig nem csukta be esténként az ablakot a földszinten(mindig tovább maradt fenn és cigizik),míg egyszer be nem mászott (gondolom) egy macska és meg nem ette a fél kenyerét...szerinte én egy tisztaságmániás hisztérika vagyok és elég ha havonta 1x mosok fel,minek gyakrabban...aztán felhívtam a figyelmét a barna csempére,ami egyébként fehér kellene legyen...mindent külön el kell magyarázzak neki,hogy mit miért,mert különben nem érti meg,azt hiszi,hogy szimplán egy "kishitler" vagyok.Na mindegy,így 2 hét után már elültek ezek a dolgok,most már tudunk élni egymás mellett.
A polgármester felesége meg még 2 helyi nő tart nekem francia órákat,nagyon édik,ők is csak emelni tudják a napot Van egy házaspár,akik különösen megkedveltek és elvittek az óceánhoz múlt hétvégén és olyan jól sikerült a nap,hogy mondta a nő,hogy ezentúl mindenhova magukkal visznek.Beszélgettünk könyvekről meg színházról is és mondta a nő,hogy évente 1x el szokott menni Párizsba színházba és elvinne engem,ha szeretném...(hülye kérdés )Meg főzzünk együtt,tanít nekem francia fogásokat szívesen.Van itt egy Angliából ideköltözött nő,akivel meg úgy találtam meg a közös hangot,hogy felvetettem,hogy milyen szemét dolog,hogy Franciaországban nincs túró,mert az itteni megfelelője az valami folyós szmötyi.Ő is nagyon bólogatott,hogy igen a cottage cheese az neki is hiányzik.Aztán mondtam neki,hogyha tudunk itt házitejet szerezni,akkor az én anyukám tudja,hogyan lehet abból túrót csinálni.Annyira lelkes volt,hogy nagyon Fiatalok közül is fogtam már 1-2 kispajtást,úgyhogy tulajdonképpen minden szuper.Szerdánként az oviban dolgozok,azonkívül nincs most még más dolgom.Jajj a picik...ezekért meg kell dögleni,odavagyok értük nagyon...