Ahogy közeledett a hazaút,úgy lettem én is egyre izgatottabb...előtte különösen nem érdekelt,hogy megyek vagy nem,voltam már többet távol,de Németországban már nagyon vártam,hogy na mindjárt,minnyá...eljött az a hétfő is és egy repülőút és Gilles újabb ámokfutó vezetése után végül hazaértem.Tképp nem állt másból az otthonlét,mint körbejárni a rokonokat.Úgyhogy jó is volt meg olyan semmilyen is,mert kevés volt az idő...nem panaszkodok,mert így is mindent ők fizettek,pedig semmi ilyen nincs a szerződésben...
Persze full nem vágják a repülőjegy mibenlétét...nem vagyok szakértő,de csak-csak megnézem,hogy a kézipoggyásznál van-e limit vagy nincs.Hannovernél fel kellett adnunk a bőröndöket,mert 6 kg a limit...és mivel helyszínen kellett intézni még drágább is volt...visszafele meg azt mondták,hogy úgy foglaltak,hogy csak feladott csomag...namost ennél a cégnél ilyen nincs,mert szabadon fel lehet vinni bármit,ott méretlimit van csak,súlykorlátozás nincs.Szóval valami perverz élvezet lehet abban,hogy így dobálják ki a pénzt az ablakon vagy szimplán a felületesség...elég drága felületesség.
Mindegy is,megérkeztünk,home sweet home blabla.
Julien mondta,hogy most van szünet az iskolában,de az oviban nincs,így több gyerek van az oviban és mehetnék segíteni.Oh de szeretem én a plusz melót.Más önkéntesek voltak ott,mint akikkel én szerdánként figyelek a kölykökre és frankón beleestem az egyik srácba.Najó nem,de az alaphangulatom megemelkedett:)Egy új projekt az életemben:)
Bár tervezem egy nyálas email megírását,nyilvánosan is szeretném megköszönni középiskolai tanáraimnak,hogy annyi akkor feleslegesnek tűnő dolgot tanítottak...a franciákról is.Itt folyamat lenyűgözök mindenkit azzal,hogy megkérdeznek vmit a történelemből vagy az irodalomból,hogy ismerem-e és kinyögök egy ja-t meg egy kulcsmondatot az emberrel,eseménnyel kapcsolatban és ezek ámuldoznak.Tegnap este itt volt Julien nagybátyja,aki egyetemi tanár vmi gazdasági suliban és teljesen odavolt és felhívta a lányát telefonon,hogy megkérdezze tőle is,hogy ismeri az adott dolgokat és a csaj csomó mindenre nemet mondott...erre mondta azt,amit már Julientől is hallottam,hogy többet tudok a francia kultúráról,mint a franciák...ja és a pasi elkezdett kis tradíciókat mesélni,meghogy minden máshogy van É-on és D-en,illetve van Franciaország és van Marseilles.Aztán felgyulladt a kislámpa a fejében,hogy huu neked látnod kell Marseilles-t,elviszünk,mikor érsz rá?Khmm...emberek!Tanuljatok,olvassatok sokat!Soha nem lehet tudni,mikor jön jól...most már nemcsak Párizsba megyek színházazni,hanem átutaztatnak az egész országon,hogy megmutassák,hogy mi a helyzet náluk... huuu és veszek egy olyan kis masinát,amivel tegnap ettünk.az a lényeg,hogy vannak kis lapátok,arra ráteszel egy vastag szelet sajtot és azt betolod ebbe az izébe,a sajt folyóssá olvad,ezalatt fogsz egy főtt krumplit és szétnyomod,meg fogsz felvágottat is...ha a sajt már kellően olvadt,akkor leöntöd vele a krumplit és bonápetííííí.Nem nagy etwas,de 6-8an köré lehet ülni , szerintem egy társaságnak ez tök jó kaja,no macera,de jóllaksz és az ízélmény is megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése