“Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad – egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.”

Persze én sem mindig érzem így,pláne tegnap este egy pontig nagyon nem...de ezt majd később.

Zsúfolt,eseményekkel teli hetünk volt,este egyszerűen beléptünk a házba,zuhany és ágy...mindig későn végeztünk,plusz csütörtökön ehhez jött még a 3. est. :)

Hétfőtől nálunk is beköszöntött a 35 fok, a gyerekek nyűgösebbek voltak,többen is voltunk megint,minket is hamarabb leszívott a meleg.Szóval mindenki utált kicsit mindenkit... :D
Hétfő este elnyúlt a szokásos megbeszélés,elvégre hoztuk-vittük a kicsiket a héten,plusz a péntek esti műsort is meg kellett beszélni.Kedden bele is kezdtünk a próbákba,mi énekeltünk és táncoltunk.Délután elvittünk 2 csoportot strandolni.Utána persze jött a felfrissült, kellemes fáradtság,mert sokat játszottunk a vízben.Este meg pakolás,dekoráció-készítés stb.Szerdán reggeltől estig egy múzeum/élményparkban voltunk "Merlin kúriájában".Nagyon jó lett volna az egész,ha nem lett volna dráma,hiszti és egyebek.Szép kiállítás,kincskeresés,régi cuccok,levendulakert,előadás,kis mozi a híres varázslókról,alkimistákról.Kár,hogy az egész napot végig kellett kiabálni,mert 2 percre nem tudták belőni magukat a kicsik,hogy egy dologra fókuszáljanak.Szerintem nagyon jó volt az egész,persze megértem,hogy azoknak,akik pokemonon szocializálódtak,nem nyújtotta ugyanazt az élményt...

A csütörtök viszonylag nyugis volt,próbáltuk a táncot,hozzáraktam még egy kis koreográfiát,hogy színesebb legyen az egész.Délután a nyugis idő alatt benyomtam a VUKot franciául,mert már untam nagyon azt a hülye zenét,amit ilyenkor kell hallgatni a gyerekeknek,miközben fekszenek a szőnyegen.Fura volt,hogy a Vuk az Vük,meg nem is annyira jó a szinkron sem szerintem.Mindegy,a lényeg az,hogy a gyerekeknek nagyon tetszett,annyira,hogy másnap újra meg kellett nézni a nyugis időben. :) Hát igen,ami jó az jó...
Este megtartottuk a szokásos bulit,ez alkalommal kreol-est volt.Kikérdeztem Yannickot a helyről,ahol lakik...nem is volt gyarmat,hanem Franciaország tengerentúli megyéje,Madagaszkár mellett...
https://www.google.hu/search?hl=hu&tok=dyDt3Y8E6C0uwJ032uTOWA&cp=3&gs_id=a&xhr=t&q=r%C3%A9union&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.&biw=1280&bih=685&um=1&ie=UTF-8&tbm=isch&source=og&sa=N&tab=wi&ei=FQQUUK6iKaWs0QWdr4CQBQ
Néztem a képeket,mondtam Yannicknak,hogy nem akarom utálni,de kicsit nehéz. :D A lényeg az,hogy ottani ételeket készített.Páran nagyon jól elvoltunk,de többen csak alig ettek,mert (szerintük) túl erősen volt fűszerezve az étel.Erre mondtuk azt többen,kint élő magyarok,hogy ezek nem ismerik a fűszereket.Nadege anyukája is elnézést kért,ha erősen fűszerezett volna,tudja,az átlag nem eszi meg így az ételt.Mondtam,hogy nálunk ez a normális.A vacsora után elkezdtük gyakorolni a mi saját műsorunkat a szülőknek.

Imádtam ezt a koreográfiát,annyira tele van élettel.Párszor eltáncoltuk,aztán videó nélkül is,szóval nyugodtan néztünk a péntek elébe.

Pénteken tartottuk a szabadidőközpont-bulit.A lényeg az volt,hogy a szülők a nap végén eljöttek a gyerekekért,de nem mindenki ment haza,hanem a szomszédos épületben (ahol színpad is van) műsoroztunk,vacsoráztunk,ittunk.Mindenki hozott magával valamit,amit kirakott a közösbe és így lett egy jó nagy svédasztalunk.Mi is csináltunk a csoportokkal sós és édes sütiket is.Minden nagyon jól sikerült,persze a menza utána úgy nézett ki,mint egy disznóól.A műsor...háááát...Míg én a csoport egyik felével elmentem sütögetni péntek délelőtt,addig Cassandra változtatott néhány dolgon a táncban és így a műsorunk egy nagy káosz lett,amikor nem előadtunk,hangoskodtak,zizegtek a kicsik és nem győztük őket oltani,hogy kussoljanak a többiek bemutatója alatt is.Valljuk be őszintén, az egy estés flashmob gyakorlásunk eredménye hozta a legnagyobb rivalgást.Olyan jól sikerült az egész,hogy még egyszer el kellett táncolnunk és akkor már a szülők,mamik is ott rázták velünk, a színpad előtt.Nagyon jó érzés volt... és ott el is múlt már az este miatti stressz.

Viszont a szívem szakad meg,Helena kiköltözött,elmegy Portugáliába egy ifjúsági cserére,remélem,azért még visszanéz augusztusban,már most hiányzik.Viszont Oscar is elvileg kiköltözött,szóval mindenki nyugodtabb. :D Azért voltak húzásai...felnyomta az összes villanyt és úgy is hagyta,de ezt megcsinálta a gázzal is,főzés után nem kapcsolta le,az ajtót többször nyitva hagyta,mikor elment(és már senki nem volt itthon).Ma egyedül voltam,mikor hazaértem,de nem is baj,hogy van egy kis nyugi,a takarítás sem ártott meg a lakásnak,a nagymosás sem a ruháknak,a sok alvás sem nekem. :D

Este meg szülinapozás egy régi ismerősnél.

Bejön tényleg az élet,nem tudom hangsúlyozni,mennyire...találkoztam egy másik ismerőssel,aki elhívott egy hétvégi kajakozós túrára.Sokat járt a fejemben,hogy mennyire hiányzik már,hogy lapátoljak egy kis vizet és most megtalált a lehetőség...perfetto.

EGY KIS OKOSSÁG ...

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált:
- Áúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú". . .
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?
- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak!
A hang felel: "Csodállak".
Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy!
A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"
Majd az apja elmagyarázza:
- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

SOLDES, SOLDES, SOLDES :)

Azaz leárazás !!!! Tegnap sikerült jóóól bevásárolni…most vannak a leárazások hetei,futócipőt 20 euróval nyomták le(az otthoni árához képest is),3-4-5 euroért sikerült pólókat venni,jó táskát is találtam,szóval megvolt a nagy shopping a hosszú hét után.Nadége-nél(az én csodálatos főnököm,aki egy imádnivaló tündérvirágszál) aludtam pénteken,munka után elmentünk egy közös ismerőshöz,aztán már várt minket a családja vacsorával.Nagyon sokat beszélgettünk,következő hétvégén is megyek,az anyukája csokifondüt csinál,mert még nem ettem.

Csütörtökön megtartottuk a 2. estet a munkatársakkal,palacsinta-party volt.Tulajdonképpen Nadége megcsinálta a tésztát és a raclette gépemhez hasonlóan ezután mindenki maga oldotta meg az asztalnál a sütést és az ízesítést.Nagyon jól sikerült megint az este,azzal a kis problémával szembesültem,hogy nagyon nehéz lesz lelépni szeptemberben.Mondjuk szoktatni fog szépen lassan a sors,mert Helena jövő héten végez,Yannick pedig augusztus 4-én.Nem volt egyszerű pénteken a szabadidőközpont,fáradt volt mindenki,az idő is szürke volt,nem aludtunk sokat,stb.Azt hiszem bólintottam is kb. fél órát a picikkel a sziesztán.

A lényeg az,hogy nagyon jó a csapat,mindenki örül és a szülőktől is pozitív visszajelzéseket kapunk,mert jól érzik magukat a kölykök.Szerdán elmentünk egy gyerekeknek szervezett rockfesztiválra. 1,5 órás volt az út,aztán néhány koncert különböző stílusokban,tánci-tánci,indiai zsonglőrök előadása és huss,el is ment a nap.Fárasztó volt, utólag olvastunk cikket az egészről és 10000 főre becsülték a gyerekek létszámát.Eléggé oda kellett figyelni,mert nem egyszer volt,hogy 1-2 a mieink közül simán elment volna egy másik csoporttal,ha nem megyünk utána.Hazafele le is lettek osztva,mert volt verekedés,sírás,hiszti meg minden.Aztán mi is leültünk a buszban és beájultunk 5ből 4en.Egyszer csak nyitom ki a szemeimet és látom,hogy néhány kölyök kuncogva bámul minket és mondogatják,hogy „nézzétek,alszanak az animátorok!!!”.Péntek volt az utolsó napja Angelique-nek.Nem akarok szemét lenni és hisztizni…de Cassandra maradhatna még kicsit betegállományban…

Ha már a főnökkel ilyen szerencsém volt…ugyanis Nadége tulajdonképpen helyettes,papíron Christelle a főnök,de most depresszióval szanatóriumba vonult.Sokat hallottam már róla,mindent egy kézben akart tartani,no munkamegosztás és a munkatársakkal és az ügyfelekkel sem volt jó viszonyban,mindenkivel kekec volt.Nadégeről nem tudok rosszat mondani,amúgy ő is 25 éves,van közös téma bőven.

A villában az élet…Oscar összeszedett valami „nenettet” a művésztelepen,nem az a bajom,hogy hazahozza,hanem az,hogy mindig mindent égve hagynak.Mindent.Még a gázt is le kell kapcsolni utánuk,az összes villany ég,a kávéfőző aljára odaragad a maradék kávé stb.De nem baj…Oscar már csak 1 hétig marad. :D A többiekkel nincs gond,sőt…Tudom,sokszor hozom fel,de egyszerűen bekattan a fejembe 2-3 naponta,hogy milyen lett volna ezzel a csapattal az a bizonyos 11 hónap…Nem agyalok rajt sokat,mert így kellett történnie,elfogadom,csak egyszerűen beugrik…Minden nap tanulok valamit,hallok valami újat,nem olyan agysejt-elhalás van(mint Juliennel),ami normális dolgokért kiált.Csütörtökön például kreol táncot tanultunk(Yannick csak nyáron van Franciao-ban,amúgy valamelyik volt francia gyarmaton lakik),Helena mutatott 1-2 trükköt a francia konyhában stb stb.Igazából nem is munka ez itt…hanem egy nyaralás,ami alatt pénzt is keresek. :D

Mert ma a boldogságot választottam... :)

Az elmúlt napokon mindig este értem haza, későn, nem nagyon volt már humorom írni.Hétfőn volt megbeszélés munka után.Tegnap meg extra buli volt a kicsiknek .Maradhattak fél 10ig, carbonarat csináltunk nekik,utána tánc, stb. A főzésnél az adagok pöttyet el lettek számolva,5-6 kg tészta biztos megmaradt.Amúgy sem nagyon kell költenünk kajára,mert ezt-azt mindig hoznak nekünk a helyiek.Úgyhogy ott tartok,hogy a 3. hét végére sem marad éhen a „malacperselyem”.Ennyit a pozitív vuduról. :D Amúgy tényleg betalálnak a dolgok nagyon.Írt mindenki „szeretem”, „nem szeretem” listát és ma kaptam Margot-tól egy ametiszt kristályt.Mondta,hogy geológián végzett és van egy kisebb kristálygyűjteménye.A kölykökkel való vacsora után ránk maradt a mosogatás,takarítás.Hát nem semmi dolga van a nőnek,aki ezt mindennap megcsinálja utánunk.Négyen végeztünk 1.5 óra alatt úgy,hogy senki nem állt le egy pillanatra sem.Utána még odaértünk a buli (a BUMM!) végére.A legkisebbek már fáradtak voltak.Az egyik odajött,hogy fáradt,de táncolni akar még,vegyem fel és hajrá.Hát Shakira és egyéb passionata zenékre rázni +15 kg-mal 30-40 percen át…utána nem kellett sokat számolnom a barikat elalvásnál.

A mai nap már nyugis,már nem 30 gyerek van,csak 16.A különbség óriási.Több hely,lassabban kisülő idegsejtek stb.Egy-két kettyós gyerek azért minden napra jut.Most nem a kis butusokról beszélek vagy az agresszív állatokról,hanem olyanokról,akiken már az első pillanatban látja az ember,hogy nem lesz belőle atomfizikus.Akinek 3x el kell magyarázni valamit és azután vagy elsírja magát vagy értetlen arccal olyat reagál,hogy az emberen az a gondolat fut át-mint egy villámcsapás-hogy itt durván elcsúszott a természetes szelekció.Egyik ilyennel volt egy kisebb ügyem délután…történt ugyanis,hogy a szieszta alatt szólt,hogy ki akar menni pisilni.Mondtam,hogy menjen,de cipő nélkül akart kimenni az udvarra,úgyhogy visszahívtam,hogy vegye fel a cipőjét.Szegényke meg nem bírta ki és valahol útközben bepisilt.Visszajött,nem is szólt,csak a szieszta végén láttam,hogy  az egész nadrág vizes.Kerestem volna váltást,de kicsit nagyobb volt a gyerek,mint akik be szoktak pisilni,nem volt a méretében semmi,úgyhogy jobb híján kiküldtem a napra,hogy száradjon meg.Mentségemre szóljon,egyedül voltam az alvós csoporttal,mert a többiek elmentek vmi kalandparkba délután a nagyobbakkal.Este megjöttek a gyerek szülei és mondtam,hogy mi történt stb és mondták,hogy volt egy kis hátizsákja a Floriannak,amiben van váltás és jól le is cseszték a gyereket,hogy miért nem mondta nekem.Amikor ezt itthon elmeséltem persze volt szakadás,mert Helenának is volt egy nehéz esete délután.A kislány olyan,hogy ha óránként 5x nem megy ki pisilni,akkor egyszer sem.Helena nem tudta,hogy miért sírt,így ölbe vette…utána meg maradt egy szép folt a nadrágján…

DE!A mai nap talán egyik legjobb pontja az volt,mikor megláttam,hogy Angelique visszajött délután és mondta,hogy marad egész hétre,mert Cassandra beteg.Isten látja lelkemet,semmi bajom az utóbbival,de Angelique-kel buli az egész nap.Egyszerűen végignevetjük a munkát egymás hülyeségein stb. Cassandra túl komolya veszi magát,vele nem lehet ezt…

már lepergett 2 hét ????!!!!!

Kicsit eltűntem mostanában,nem válaszoltam senkinek,ma ráfekszem a klaviatúrára…egy időre…mert aztán takarítás,tanulás, esküvő…

Tudom,már kicsit sok a fantasztikusból,de másképp nem tudom leírni az ittlétet. Fenomenális,hihetetlenül jó stb stb. Nem Magyarországhoz képest,hanem az itt 2 éve eltöltött 11 hónapomhoz képest. ÉG ÉS FÖLD.

A munka nagyon gyorsan elmegy,mindig van valami dráma és persze olyan pillanatok is,amikor majdnem sírunk a nevetéstől.Tegnap Angelique jött erősíteni a felnőtt csapatatot.Elég laza,nem zavartatja magát,úgy beszél a kölykökkel is,ahogy kikívánkozik a száján.Mi ezt nem nagyon tehetjük meg,de így,hogy csak néha ugrik be,ez nagyon jól jön.Van egy kisfiú,aki a kiscsoport felső korhatárát súrolja,nyilván unatkozik a picikkel és ezt egy kicsit szociopata viselkedéssel vezeti le.Este a babakáddal csapkodta a többi játékot meg a babákat.Aztán a babákat verte egymáshoz.Erre Angelique megszólal : Julien,remélem nem zavarlak meg,de ha nem hagyod abba,akkor megfoglak és én is egy másik gyerekhez foglak csapni párszor.Ezen a kisfiú úgy meglepődött,hogy leült az asztalhoz és ott is maradt a nap végéig virágokat színezgetni.Szegényke.

Az a jó emellett,hogy a picik nem nagyon fogják még fel a dolgokat.Mikor mindenkit sarokba küldéssel fenyegetett,lefagyott az egész csapat.Még jó,hogy nem esett le senkinek,hogy az egész épületszárnyban nincs elég sarok ahhoz,hogy mindenki büntibe menjen.Én ehhez naiv vagyok,túl sokat feltételezek a kisemberekről. :D

A gulyás-est nagyon jól sikerült, teljesen odavoltak…de tényleg.2-3x szedett mindenki. :D Elfogyott az összes pálinka is,úgyhogy megvolt a hangulat is.Tényleg nagyon megszerettem már most ezt a csapatot.Persze így dolgozni pénteken nem volt semmi,de a sok kávé segített.Kérdeztem itt is arról a detox pezsgőtablettáról,de úgy látszik,hogy ezzel csak Julie anyukája dílerkedett…őket kell megkérdeznem és feltankolnom.

Kis korrekciót muszáj végeznem a neveknél.Elfelejtettem írni már 3 bejegyzés óta,hogy az elején félreértettem Axel nevét,mert egy előttem fekvő papíron Jean-Axelt láttam és azt hittem,az ő papírja van az irodában.Szóval ő valójában Jacqes-Axel…aki addig érdeklődött anyu,hugi,unokatesók,barátoknál,míg szerzett nekem futócipőt… :D Imádnivaló,nem?

Oscart megismerték a többiek is már,mivel sokáig fennmaradtunk.Helena nem is akart itt hagyni tegnap,mondván,egyedül leszek hétvégén Oscarral,aki nem kicsit bizarrrrr. :D Áááá...volt már egy Julienem,Oscar kispályás mellette.Főleg,hogy itt se leszek sokat.

Az első munkanapok és a fantasztikus lakótársak

Hát elérkezett ez is,megtudtuk végre,miért fizetnek minket…szóval a szabadidőközpontba  - csak úgy,mint tavaly – benyomják a kölyköket,akikre nem tud vigyázni anyu,apu,nagyszülők,szomszéd,barátok stb.3 korcsoport van,én a piciket viszem még egy csajjal. Totál fura,amikor ilyen rohadt sokan vannak(29),akik kb a bokámig érnek és néznek kis bociszemekkel,betámadnak a leglehetetlenebb kérdésekkel és persze néha nagyon rosszcsontok tudnak lenni.A 2 vezető közül most én vagyok a „jó zsaru”…ez régen nem így volt,hajajj…nem baj,kedves vagyok,zen van stb.

Oh és mielőtt elfelejtem,tovább maradok,egészen augusztus végéig.Igazából az egyetlen dolog,ami ebben kellemetlen az az,hogy nem hoztam elég cuccot magammal…persze ami elég 1 hónapra,elég 2re is,mondhatnánk,de nem.Pl. el kell küldetnem a futócipőmet…ugyanis Axellel elmegyünk majd esténként futni.(Szerintem a posta olcsóbb,mint egy új futócipő.)Itt térnék ki arra,hogy miért is nem gáz az,hogy maradok még tovább.A társaság nagyszerű,igazából cetliznem kellene már,hogy mik vannak,mert olyan sokszor végződik szinte földön fekvős nevetéssel egy-egy csevegés vagy vacsora,hogy nem jegyzek már meg semmit,csak az érzés marad meg bennem. :D

Csütörtökön lesz a gulyás est.Nos…ha este 6kor végzek,hányra készül majd el a gulyás?Meg így csak gulyás lesz,mert másra nagyon nem lesz hangulatom…hacsak holnap nem kockázom már fel a húst és nem dobom úgy össze a hozzávalókat kimérve,mint a sztárszakácsok…hmmm…meglátjuk…

Amit még nagyon várok,amikor majd elmegyünk lézerlövöldözősözni Angers-ba. :D Najó,igazából mindegyik jó lesz,úgy beszéltük meg,hogy mindig csütörtökön ülünk össze a munkatársakkal,mert hétvégén ugye a nép családdal lesz,én meg ismerősnél vagy vmilyen rendezvényen.

Ma azt hiszem egy kisebb cukorsokkot kaptam napközben.Olyan cuccokkal pörgetik a gyerekeket,ami az én édességszerető küszöbömet messze túllövi.A mézeskalácskenyér,keksz és társai gyümölcslével…uhh…ez uzsonnára…lehet,ez egyfajta bosszú a szülők felé,felnyomni kicsit a kis husikat estére.Mindegy…többet rá se nézek ezekre,mert nálam olyan hatása volt,hogy csak néztem ki a fejemből,kellett egy kávé,hogy kicsit helyre lökjön.

El tudnám azért viselni mindig ezt a fajta érzést,ami most van.Ez a minden rendben,jól ébredek,jó a társaság,tanulok,sport és egyéb plusz jó dolgok.Most érvényesül az a mondás,hogy szerencsés az az ember,akinek napközben annyi a dolga,hogy nincs ideje agyalni,idegeskedni és este túl fáradt ahhoz,hogy a stressz ébren tartsa.Imádom ezt.

Emberek , sikítok :D

Ma 2 új lakótárssal gazdagodtam,de nem pont abban az összetételben,ahogy vártam.Helena á'la rocksztár megérkezett és elfoglalta a KÉK SZOBÁT.Valakinek ez fontos info,azért emeltem ki. :D

Ééééés...Yannick lett volna a másik tag,akit később váltott volna Axel.DE! Axel jelent meg az ajtóban cuccokkal.Nézek,hogy mi van és kiderült,hogy már most költözik,noha nem itt fog dolgozni még az elkövetkező 2 hétben.Ezt nem tudom kommentálni,mert nem lehet...

Másik oldalról, Oscar megint kicsit meglepett. Ebédre valószínűleg meghívott ide valakit,ezzel nincs is semmi baj.De hogy ne legyen sok cucc a gázon,bedobálta a piszkos edényeket a szekrénybe,a helyükre.Én meg csak pislogok ma délelőtt,hogy ez mi.Úgy látszik,hogy az itteni művészlelkek higiéniai intelligenciája erősen korlátozott,fogalmaznék úgyis,hogy genetikailag terhelt személyiségek,de Oscart még mindig nem akarom temetni 1 hét után.De azért nagyon nem hiányzott az elmúlt napokban... :D

A mai nap amúgy az alvásról + takarításról szólt még.Aki járt már itt,látta,hogy az ablakok full mocskosak,20 évente vakarják le őket.Biztos ezért nem használnak sok helyen függönyt.Mert így nem kell.Takar a kosz.Na mindegy,én itt lemostam most párat,hogy szabadabban áramoljon a feng shui. :D :D

Holnap kezdődik a munka...változó lesz,hogy hány órára kell majd mennem a különböző napokon.Holnap pl csak 8ra.Még meg kell csinálnom egy táblát szépséges írással,mesterien rajzolok már fura betűket,ha lesz alkalmam,akkor majd képet is teszek fel.

MINDENKINEK SZÉP HETET !!!

Mai napi okosság,ami jól jöhet a héten :

"Nem a képességeink mutatják meg, hogy kik vagyunk, hanem a döntéseink."

Most,hogy elmaradt a pakolás,mert a főnök valahol kevereg,kulcsa meg csak neki van a szabadidőközponthoz,az andalgás pedig a múlni nem akaró vihar miatt lett törölve,úgy döntöttem,új arculatot kap a kis blogom + idementem 2 kedvenc mesémet,elvégre a facebook az facebook,okozott már meglepetéseket...




:D :D :D 
“Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.
A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.
– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát.
A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, hallhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
- De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy az a videójáték mindjárt összetörik… Ezeket utálom… Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is…
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
- Úgysem csapnak be! – kuncogott. – Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!”




A verembe esett szamár

Egy napon a farmer szamara beleesett a verembe. Órákon át bőgött az állat és a farmer nem tudta kitalálni,hogy mit csináljon. Aztán úgy döntött,hogy mivel az állat már öreg volt,meg amúgy is nehéz lett volna kijuttatni a veremből, nem éri meg a vesződést. Áthívta a szomszédokat, hogy segítsenek neki. Azok rögtön lapátot ragadtak és elkezdtek földet lapátolni a verembe. A környező farmok állatai nagyon feldúltak voltak,mert a szamár a barátjuk volt, de aztán rájöttek, hogy nincs semmi, amivel segíteni tudnának rajta. Először, amikor a szamár rájött, hogy mi történik,borzalmasan bőgött. Aztán mindenki csodálkozására csendben maradt.

Néhány lapátolással később a gazda lenézett a verembe és megdöbbent azon, amit látott. Minden lapát földdel, amit a hátára szórtak, a szamár valami bámulatosat tett. Lerázta magáról és folyamatosan egy újabb fokozatot taposott belőle, amivel egyre feljebb tudott jutni. Nemsokára fel is jutott a felszínre és elügetett.

TANULSÁG : Az élet néha fog rád földet, sarat szórni, mindenfélét. De minden baj egy újabb lépcsőfok lehet az életedben. Ami történik veled az közel sem annyira fontos,mint az,hogy hogyan reagálsz rá. Feljuthatunk a legmélyebb gödörből is,csak ne adjuk fel !! Rázzuk le magunkról a sarat és emelkedjünk fel !!!

Szusszanás

Végre van egy kis időm blogra vetni a nagy gondolatokat ... :D

Oscart napok óta nem láttam. Reggel korábban indulok, este ő érkezik akkor,amikor már alszok.Illetve tegnap és tegnap előtt én vetődtem haza később,mert a volt főnököméknél, illetve a munkatársakkal sztorizgattam éjszakába nyúlóan.Mondjuk tegnap így egy kicsit nehéz volt reggel 7től este 7ig pakolni,kreatívnak lenni a dekorálásnál...de mint tudjuk,nem mondunk olyat,hogy fáradt voltam/vagyok.

Kicsit kezd elegem lenni abból,hogy 20 fok van és esős az idő folyamatosan.Tegnap 2x nagyon eláztunk,mert az udvaron is volt teendő és nem hagyhattuk kint a cuccokat csak úgy.
Megismertem az egyik leendő lakótársamat,azt hiszem,nagyon szerencsés vagyok,egy teljesen korrekt rocksztár csaj.Ha ránézek,ez jut eszembe,jó fej,aranyos és bár a közvetlen környezet most nem olyan agresszor,mint 2 éve,segít áthidalni a különbségeket,már mindenből viccet csinálunk.Ő ugyanis Erdélyben volt önkéntes egy ideig,magyaroknál lakott.Érdekes is volt,mikor úgy pattant elém : Szia! Hogy vagy?
Tegnap ebédnél kikerekedtek a szemeim,mert kenyérkatonákkal ette a csokipudingot.Nevetett a meglepettségemen és mondta,hogy ugyanígy nézett,mikor látta,hogy mi miket össze nem eszünk korán reggel.Kicsit fura volt neki a lekváros/mézes kenyér után.Vasárnap költözik be.Van még 2 másik munkatárs,akikkel már beterveztük,mikor milyen estet tartunk : gulyás,békacomb,palacsinta stb stb. éééééés a bónusz : Axel is beköltözik valószínűleg július végen.Addig nem is lesz itt,mert máshol fog dolgozni. :(

Szóval az előzetes "félelmekkel" ellentétben minden nagyon jól alakul,sőt... sok régi ismerőssel találkozok,akik vacsira,kirándulásra invitálnak,együtt fogok dolgozni egy itt élő angol nővel is,aki még nem beszél folyékonyan franciául,így angolul kommunikálunk,ezt is tudom legalább túráztatni.Egy égből pottyant németet már túl sok lenne kívánni? :)))))
A volt főnököm pedig többek között amolyan ételszervizes lett,mióta leadta a civil szervezetet.Lemegy egy eseményen a nagy ebéd/vacsora és később ő készíti azt a bizonyos foásssszt a népnek. :) Mondtam,hogy szívesen megyek segíteni,hátha látok valami érdekeset egy francia lagzin. :D
Jó,hogy már sok dolgot megnéztem itt,mert a heteim abból fognak állni,hogy 10-12 óra munka,este tanulás,ilyen-olyan vacsik/estek,szombat esküvők meg egyéb rendezvények,vasárnap meg valószínűleg kialszom a hetet. JÓL HANGZIK,NEM?

Oscar Part II.

Azt hiszem,hogy Oscar folytatásos sztori lesz,mint Julien...nem is "part" lesz majd,hanem keresek vmi találó címet a sztoriknak...a mostani lehetne például : Mit akar Oscar a biozöldségekkel? :D

Történt ugyanis,hogy végre akklimatizálódtam és képes voltam reggel ismét 6kor frissen és üdén ébredni,elkávézgattam a reggeli hírek közben és mentem olvasni,blogolni a szobámba.Szépen kényelmesen intéztem mindent,hogy majd 9re megtegyem azt az 5 métert,ami a lakás és az egyesület irodája között van.

Nem is volt hozzá túl sok kedvem,hogy szórakoztassam Oscart,miközben reggelizik,amíg le nem lép otthonról.Nem hiányzott a reggelemből egyáltalán.Na de ő nem így gondolta...délben hív,hogy nem ebédelünk-e megint együtt.Mondtam,hogy a munkatársaimmal eszek.Erre mondja,hogy vett bio zöldségeket.Hát erre nem tudtam mit válaszolni,csak hogy aha szuper.Kérdezte erre,hogy este akkor 9kor még fent leszek-e.Igen.Ok,akkor korábban jön haza.Szia-szia.Én meg pislogok.Jean-Axel ott dől a nevetéstől mellettem,mert ki volt hangosítva a telefon.Nézek rá kérdőn,hogy ez meg most mit akar?Hogy majd én megfőzőm a bio cuccait?Vagy WTF?9kor én már nem eszek,ezt most harcoljam le még egy hülyegyerekkel?Juliennek anno nagyon nehezen vette be a gyomra ezt.És nem vágja egyik sem,hogy lehet,gallhonban vagyok,de magyar bioritmussal működök és ezt 11 hónap kedvéért nem variáltam meg,most sem fogom.

Tegnap még mondott egy olyat,miközben meghagyta a telefonszámát,hogy ő megérzi,ha aggódok és  RÁ gondolok és majd akkor tudja,hogy hívnia kell.   Ay Díos mio! Mi jön még?

Kíváncsi leszek az estére nagyon.

Ja és itt jön a lényeg...jövő héten még 2 embert beszavaznak a villába. :D Lesz 2 új lakótársam. :D Azok a munkatársak,akik majd csak hétfőtől lesznek.Remélem,valamelyik beleszeret Oscarba és majd lefoglalja...ennek milyen előzetes hangulata van...már várom én is a fejleményeket. :D

Köszi,hogy imádtok,igyekszem tálalni a jó sztorikat... :D

A lakótársam : Oscar

Remélem,nem lesz olyan meghatározó egyed az életemben,mint anno Julien...nem akarom még leírni,de néhány közös elemet felfedeztem köztük.Pl. Oscar is azt hiszi,hogy körülötte forog a világ.Elkezdtünk beszélgetni még vasárnap du.,aztán hagytam alkotni és tegnap megjegyezte,hogy beszélgetett volna még,de nem vártam meg ébren este...mi van?Persze majd fél 1ig virrasztok csak azért,hogy filozofáljak vele az életről. :D Ok,mondjuk több esze van,mint Juliennek,nem mond olyan égbe kiáltó hülyeségeket.És lehet antropológiával zaklatni,mivel azt tanult Japánban,sőt lehet az ottani életről is faggatni,mert az év felét ott tölti,a másik felét Franciao-ban.Mondanom sem kell,hogy nincs nő,aki ezt a vándorló életet követné vele,mondta is,hogy a szenvedélye és az egója felemészti az élete egyéb részeit.MŰVÉSZLÉLEK.
Annyiban egy kicsit fura,hogy meg akarja oldani az én életemet is itt,mintha már 1000 éve ismernénk egymást.Pl. majd eljön velem a megbeszélésre a főnökkel,hogy minden rendben menjen,átolvassa majd a munkaszerződésemet stb.,mert neki itt több tisztázatlan dolga is van és segíteni akar.Ő nem itteni,nem érti meg,hogy számomra ez nem egy idegen környezet,itt a tenyerükön hordoznak az ismerősök,nem fognak velem kiszúrni...és tényleg nem...a fizun felül még az utazási költségeket is ők állják...ez nagyon kellemes meglepetés volt tegnap. :D Szóhoz sem jutottam...

Mint azt sokan tudják,a modern művészettel annyira nem tudok azonosulni...Oscar műveivel sem.Egy vitorla alakú fémvázra felcsavarozza azokat a kék palákat,amiket itt bányásztak régen,pár égősort belefűz és erről úgy beszél,mint egy monumentális alkotásról.Nem nézem le a munkáját,sokat dolgozik vele,egyszerűen nem tudom átérezni azt a lelkesedést,amit ő érez.De legalább vannak tiszta pillanatai...Julien egész nap olyan volt,mint vmi beszívott mókus.

Azt ugye mondanom sem kell,hogy az első napom takarítással ment el,volt 1-2 gyanús dolog a házban,ami egyből a kukában landolt,aztán éreztem vmi földöntúlit is, kinyitottam a mosogatógépet és a könnyeimmel küzködtem,olyan szagok jöttek ki onnan.Utána bármerre mentem a házban,mindenhol azt éreztem,úgyhogy vállalva a habparty lehetőségét - mosogatógépbe való kocka híján - telelocsoltam a gépet mosogatószerrel,felnyomtam a mosást 75 fokra és hagytam,hogy ő küzdjön meg a démonokkal.Utána persze moshattam fel,mert ahogy kinyitottam az ajtót,ömlött ki a hab...Oscar meg ártatlanul kérdezi,hogy mi történt...mondom,te nem érezted a szagokat?A válasz annyi volt,hogy mikor megérkezett (1 hónapja) már úgy volt minden,nem ő hagyta bent a cuccokat.No comment.

A kis munkatársaim aranyosak nagyon amúgy,már zajlanak az előkészületek,csináljuk a dekorációt.Mona Lisa szintű festményeket is kreálunk jó hangulatban és itt említeném meg,hogy a Jean-Axel név sokáig fog csilingelni a füleimben,az biztos.Ő az egyetlen srác,aki ott lesz a szabadidőközpontban és nagyon jó arc,édes és segítőkész. :) Majd képeket is csatolok,ha lesz rá alkalom.Ez a hét még lazább lesz,mert csak 9kor kezdünk,jövő héttől lesz majd húzósabb a dolog.Amúgy kicsit hideg van,tegnap már pulcsit kívánt az időjárás.

MINDENKINEK SZÉP NAPOT KÍVÁNOK !!!

HÁT AKKOR FRANCE A'LA MANNI RELOADED

Végre van internet,úgyhogy ígéretemhez híven közvetítek...ha kérdés van,akkor komment,facebook,gmail,stb. :D

Jó lenne videoblogolni is,majd kiderítem,hogyan...gyorsabb is lenne,egyszerűbb is...

Szóval,kezdjük az útnál...az eleje elég vicces volt,utána már kicsit idegölő.A repülőn a magyar néni mögöttem úgy kommentálta a történéseket,mintha rallyn osztaná utólag az instrukciókat.Most szállunk fel,jobbra fordulunk élesen,most csak kicsit kanyarodunk,még mindig emelkedünk stb. stb. Mikor szóltak,hogy lassan megkezdjük a leszállást (20-30 percre a repülőtértől,tehát eléggé messze voltunk még),az első pár házikóból álló beépített területre rábökött,hogy uuu ez már Párizs!!!!Én meg fogtam a fejem,hogy óóó Párizs ennél "kicsit" nagyobb falu.

(A stewardessekkel nagyon ki voltam békülve,minden nőnek ilyen vizuális élményekben gazdag repülőutat kívánok. :D 2 srác : egy arab meg egy fehér.Vigyázó szememet inkább rájuk vetettem,mint Párizsra vagy a felhőkre.)

Kb. eddig tartott az utazás kellemesebb része.Utána jött a várakozás a reptéren a TGV-re.

• 
  

  Nem volt gond,repült az idő...de ugye a vonatok indulásának helyét csak  10 perccel írták ki az indulás előtt. M

  ondom zsír,mert van 2 vonat is,ami ugyanabban az időben indult mint az enyéml és a pláne az,hogy Nantes és Rennes végállomásokkal(ugyanaz a régió mind a 2,mint ahova én jöttem) ment 2...na mondom,akkor melyik visz el engem Angersba,mert a legjobb az volt,hogy egyikkel sem egyezett a járatszám,sőt ilyen járatszám nem is volt,mint ami az én jegyemen szerepelt.
• Megkérdeztem az információs pixát,hogy most mi van.
  Elkezdi,hogy nézzem a vágányszámot,meg a kocsiszámot... mondom ok,de melyikkel menjek b**** meg??????????????
  
  

  Hát mondta,hogy nézzem a kocsiszámokat,aztán megértem majd.
  Odaálltam a főtábla elé,jöttek az infók: Nantes-ba menő vonat egyik fele északról,másik fele délről indult...én meg pislogtam,hogy ezt most hogy?
  Vártam a Rennes-be induló vonat infóit és végül az jött ki,hogy ezt a 2-t gondolom valahol szétkapcsolták mert meg volt adva,hogy ettől eddig lévő kocsik innnen mennek,a többi meg onnan.M

  entem kocsiszám alapján és láttam lent,hogy ki volt írva az is,hogy Angers-n keresztül fog menni...tök jó...a főtáblára tényleg felesleges lett volna ezt kiírni...4en mentünk ugyanez miatt akkor az információs pulthoz.
  Aztán 2 arab nőt el kellett küldenem a francba,mert a helyemen ültek,mert nekik is 45 volt a számuk,de más kocsiban
  de nehezen sikerült megértetni magam,mert franciául nem beszéltek,angolul is csak kicsit.
  Volt ott velük egy arab faszi,azt is elküldték mások vagy 20szor,mert ő sem a helyén ült és ugye mindig jött vki,akinek útban volt
  Aztán ugye semmi jelzés nem volt,hogy jönnek-e értem az állomásra vagy nem írtam a fő kontaktnak,hogy mi van,
  írta,hogy úgy tudja, jön majd vki,de nem tud most többet sajna segíteni,mert Afrikában van.Na mindegy,megnyugodtam,hogy legalább vmi halovány esély van arra,hogy nem hagynak a préri közepén éjszakára...várt egy ismerős,elhozott haza de olyan fáradt voltam már,hogy a kocsiban elaludtam...fél 11re értem ide,leszórtam mindent,tus,ágy.
  
  
  Folyt. köv.,de most elmegyek a lakótársammal(bizony a Jóisten megint meglepett egy művésszel :D) ebédelni.