a vacsora, a sajt és Németország...

A szuper-interkulturális vacsora nagyon jól sikerült,az aranygaluska is siker volt,bár csak 2. nekifutásra sikerült,mert először elnéztem a mértékegységeket...hát ezért járok én olyan suliba,ahol nem sok a matek:)Állati francia előételeket gyártottunk és ettünk sok-sok mojitoval és borral,viszek is haza minden receptet és boldogítom majd a családot:)Az indiai kaja nem volt rossz,de nekem a kesudiós csirke nem volt egy kulináris élmény.Na nem baj,mert jót kaptunk,jól laktunk,de még pont maradt hely egy kis vacsora utáni bornak.Komolyan mondom,akkora türelem és tolerancia lehet a szomszédokban,ami számomra felfoghatatlan...üvöltött a zene nyitott ajtónál és egyszer sem jöttek át,hogy vegyük kicsit halkabbra,pedig nem is hétvége volt,hanem másnap mindenkire húzos munkanap várt.

Najó én délelőtt elmentem egy naaaagy vásárba Jacquelin-nal...vásár,vásár itt is kiabálnak,mint otthon,csak annyit,hogy ott döntöttem el egy hatalmas sajtpult előtt,hogy egyszer úgyis végigkóstolok minden sajtot,ha beledöglök is.Bár már akkor nagyon hiányzott az otthoni kevésbé karakteres ízű trappista,de kell az élmény:)Mellesleg az ovi menzáján egyszer hoztak egy sajtot,ami natúr volt,de az meg túúúl natúr,semmi íze nem volt.Nagyon örültem annak is,mikor rátaláltam a medvesajt itteni alternatívájára a helyi 8tól 8ig("huit á huit"/üit á üit) boltban (déltől 2ig természetesen ők is megtartják az ebédszünetet,mint mindenki),legalább sajtos sajttekercset tudok majd csinálni,mert ez már régi álmom volt és először azt hittem,itt nincs ilyen medvesajtszerű készítmény(már nem akartam több sajtot írni:).
A délután az elment tanulással,szervezéssel meg takarítással és este pedig mentem Jacquelinnal főzni,hogy a francia konyhát is megismerjem.Naggyon jó dolgok voltak,el sem tudtam volna képzelni,hogy a krumpli meg a tök megfőzve és összeturmixolva jó is lehet.A második az annyira nem volt ismeretlen,mert filézett kacsa volt krumplipürével,DE az a szósz...azt is viszem haza:)A desszert meg vmi almás-fahéjas finomság volt.Ezek totál egyszerűen elkészíthető ételek,mégis úgy éreztük,mintha valami különleges menüt ettünk volna végig.Ha érdekelnek a receptek,akkor majd bepötyögöm azokat is.

Másnap délben indultunk Süpplingenbe,12 óra alatt ott is voltunk...amikor Gilles vezetett,mindenki összetette két kezét,mert elég agresszíven és figyelmetlenül vezet,sokszor simán hátranézett hozzánk és úgy felejtette a fejét pl.Mindegy éjfél után nem sokkal oda is értünk,megvolt a sörös köszöntés,aztán aludtunk.Nagyon örültem pár embernek,hogy újra láthatom őket és a Tina&Jens duo(akiknél aludtam) elvittek egy születésnapos családi vacsorára Tina szüleihez.Rájöttem,hogy nem felejtettem el még sok dolgot németből,úgyhogy most arra is ráhajtok(frissítem) a francia,angol(és magyar) mellett.Igen a magyart szebben kell használnom,Anyukám mondta,hogy magyartalan a blog,mert össze-vissza vannak a szavak.Mondtam neki,hogy ragad a francia lustaság,mert náluk igazából nincs főszabály arra,hogy hova rakd a szavakat.De azért igyekszem odafigyelni.Szóval varázsütésre(szülők aurája vagy valami hasonló) hirtelen elkezdtem beszélni németül és csak ritkán kellett angolra váltanom,amikor nem tudtam valamit.Volt ott egy brazil cserediák is,akit valamelyik rokon hozott magával,vele angolul beszélgettem,mert kezdő szinten van a némettel.Mindenesetre a família örült,hogy szegény lány nem csak ül ott,hanem találtak neki játszópajtást:)Én meg megtanultam,hogy Paulo Coelho nevét nem úgy kell mondani,hogy koelhóóó,hanem koejjjo...apróság,de nekem fontos,mert szeretem a könyveit.Amúgy valami lehet ebben a "sokat gondolsz rá,bevonzod az életedbe" dologban,mert még Noyantban mondtam,hogy ha hazamegyek kacsát szeretnék enni,mert azt itt nem sokszor csinálnak,erre másnap este Jacquelinnal azt ettük és Németországban is a megbeszélés utáni naaagy ebédnél is azt kaptuk.Szeretnék egy Ferrarit,szeretnék egy Ferrarit...