Régen írtam,régen írtam...de ha egyszer nem volt idő,ihlet,kedv stb...lehet választani...

“Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.”
(Stephen Dolly)

Mielőtt ezt más írta volna ide be,csak szólok,hogy képes vagyok én is szembenézni önmagammal...
Majd most igyekszem pótolni a hiányosságokat.

Kezdeném egy gyönyörű nappal decemberben,mikor a szokásos angolos időjárás dominált,azaz szürkeség,köd,eső és zavaróan magas páratartalom.Ez pár nappal a hazautam előtt volt,ültünk az irodában és a következő napok programjait terveztük,miként foglaljuk le a kicsik agyát az oviban,mielőtt szétkapkodnak minket idegileg:)3 napról volt szó,mert már kiadták az iskolák és az ovik a szüneteket,de sok szülő még inkább berakta a gyerekeket felügyeletre...azért ez durva,mi végigrosszalkodhattuk anno az egész szünetet.Én boldogan mondtam,hogy hihi nekem csak 2 nap szenvedés,mert 23án megyek haza.Ekkor Julie megkérdezte Julient,hogy mikor megy a vonatom pontosan...Julien meg nézett,mert teljesen kiment a fejéből az egész,pedig már egy hónappal előtte odaadtam neki a papírt,hogy mit foglaljon.Még jó,hogy Julie rákérdezett...persze így a közeli foglalás miatt jóval drágábbak voltak a jegyek,de a szervezet fizette.Ha jól emlékszem,hazafele nem volt semmi gond az úttal,leszámítva,hogy nem várt senki a reptéren brühühühü...najó 2-3 perc múlva megvolt a fogadtatás,de na...így kell várni a messziről jött ember lányát??? :D De túléltem,na.

Szóval legalább Julien olyan vonatot foglalt ténylegesen ami jó helyre vitt...ez azért mindenképpen nagy dolog hozzá képest.
De attól még néha egy kanál víz még mindig csábító megoldásnak tűnik az összes létező problémám kezelésére. :)
Az otthoni dolgokat nagyon nem is részletezném,hiszen a kedves törzsolvasók és többiek -akik nem regisztrálnak,hogy lássam a kis pofijukat ebben a menüben,de úgyis tudom,hogy olvassátok kis szemetek,csak kerülitek az interaktivitást:)- ti örvendeztettetek jelenlétetekkel.

csupa munka:)

Ma délelőtt a hivatalos meghívót fordítottam a következő delegációs találkozóra,amire végre az angol delegáció is meg lett hívva,lehet smúzolni:)Aztán mentem segíteni a karácsonyi ebédnél az iskolásoknál,ovisoknál,ami most más volt,mert az összes egy helyen volt és csak szaladgáltunk fel-le...de a munka utáni zabi miatt megérte...ugyanis sok minden maradt.Az ebéd nem volt egyszerű:kacsamájas piritós,saláta,füstölt lazac,meg volt még 2 finom trutyi a plusz pirítósokhoz,de nem tudom,mik lehettek.Aztán kacsasült volt sült barackkal és krumplipürével,majd képviselőfánk csokiöntettel.
A délután csak agyilag volt kimerítő,mivel Julien olyan adatokat kért a régiónkról,amik Franciaországban állítólag minden sarkon ki vannak téve a saját régiójukról,de én hiába vadásztam a hivatalos honlapokat és hívtam fel a központi irodákat,mindeig csak annyit hallottam a telefonban,hogy elakad a lélegzet és vártam,hogy továbbirányítanak,de ehelyett annyit kaptam,hogy ilyen statisztikánk nincs,amikor pedig 4kor fel akartam hívni a központi statisztikai hivatalt infóért(direkt írtam kicsivel az ügyfélnek szánt idő miatt) rájöttem,hogy ezek 3ig élnek és dolgoznak,aztán hazamennek.Julien puffogott egy sort és azt hitte,hogy majd ő megcsinálja okosan,de nem sikerült neki sem a francia irodán keresztül megtudni a dolgokat...
de nem baj,mindjárt hazamegyek:))))

...

...elég szürke hetet tudhatok magam mögött,már nem olyan értelemben,hogy nem volt jó,pont ellenkezőleg,minden rendben zajlott,így hálátlanság is az,hogy szürkének nevezem.Lehet megszoktam a helyet teljesen,meg már ők is engem?:)
A gépem,ha újraindítom,akkor még mindig vánszorog,ergo nem kapcsolom ki,csak alvó állapotba küldöm...szerdán meghívott megint Jacqueline egy nagy vacsorára,együtt főztünk,mert a desszertet magyarra akarta.
Pénteken Angers-ban voltunk Julievel,mert vásároltunk karácsonyi ajándékokat,meg sétálgattunk mindenfele.Még a szilveszteri viselnivaló darabot is megvettem,mire utólag megtudtam,hogy nem is olyan buliban leszünk,ahova az kimondottan jó lenne...na mindegy,jó lesz az még sokszor máshova is:)
Tegnap pedig egy jótékonysági koncerten voltunk,ahol a belépő vagy valamilyen játék volt,amit szegény gyerekeknek adnak vagy 10 euro.Volt egy zenekar,ami kicsit egzotikusabb zenét játszott,aztán egy rockbanda,utána pedig 2 DJ adta a ritmust hajnalig.Úgyhogy ma kellemesen kifacsarva telt a nap.
A pályázati munka most fog belendülni igazán,úgyhogy a hét nagyon tartalmas lesz és most be kell hoznom a lemaradást is,mert nem fordítottam annyit,amennyit terveztem...

van ez így néha...

Rájöttem,hogy van pár felesleges dolog a számítógépemen,amit normálisan nem láttam,csak néhány speciális programon keresztül...így hát fogtam magam és töröltem 2 könyvtárból a rejtett fájlokat...utólag meg is kaptam,hogy buta kislány a rejtett fájlok azért rejtettek,hogy véletlenül se töröljék őket...jól van na...
Ezért 1 hétig nem volt msn-em,a szuper francia fordító programom is meghalt és amikor újra akartam ezeket installálni,akkor a gép felajánlotta,hogy indítsak újra...hát persze,miért ne...de aztán a gép nem indult újra,csak úgy csinált mintha akarna és én csak egy nagy sötétséget láttam.Kicsit elfogott a pánik,így próbáltam újra és újra bekapcsolni meg csökkentett mód meg minden...aztán 2 óra próbálkozás után elkezdett normálisan is betölteni,de naggggyon lassú volt.Aztán egyszercsak varázsütésre normálisan működött...kicsit besokkolt azt hiszem a malőrömtől:)))
Ezt senki ne csinálja utánam!!!!:D

egy másik Julien...

Julien Chauveau-t Julie-n keresztül ismertem meg és imádom:)Szerintem nagyon tehetséges művész(?),nagyon szeretem a képeit és a legjobb az,hogy nem párosul ehhez a "művészlélek" virtus,teljesen normális,jó fej.Felteszek néhány képet tőle(természetesen az engedélyével:) :

Long Island Ice Tea

A long island ice tea fantázianevű koktél egy nagyon jó dolog...azt hiszem,először Siófokon ittam,de azóta is szeretem.Tegnap beavattam Julie-t is ezen élménybe és mit ne mondjak : imádta,nameg a hatását is(valamiért szétváltunk kb 2 percre és utána mikor meglátott a távolból,széttárt karokkal futott felém:).A legjobb az egészben az,hogy a kedvenc vendéglátó egységünkben csak egy forrócsokit akartunk inni...Julie telefonált,így én próbáltam kinyögni a csaposnak,hogy ezt akarjuk,persze levágta,hogy nem vagyok francia,de nagyon jó fej volt,mert mikor épp nem akadt dolga,odajött dumcsizni...aztán beszéltem Julienek a 2. LIIT élményemről(mert az már sztori) és rögtön megkérdezte a csapost(Jérome azt hiszem),hogy itt van-e ilyen,mire ő nagy elánnal neki is állt legyártani és mivel sokáig maradtunk,mert időközben csatlakoztak még 5en hozzánk,így a 2. kört már ő ajánlotta fel grátiszba...aztán a végén persze már minden ingyen lett volna,mikor fizetni akartunk,de azért Julivel fizettük rendesen az első kört,mert meg akartunk szabadulni az aprótól(meghát rendes lányok vagyunk na)...

haladok,haladok...

Tegnap volt egy értékelő találkozó,amin részt vett tulajdonképpen mindenki,aki velem valamilyen tevékenységet már folytatott,illetve 1-2 személy,akik csak főnökök főnökei stb. Megint jött az a hihetetlenül idegesítő kérdésáradat,hogy mit szeretek,mit nem,kiről mit gondolok stb.Namost az ilyen dolgokra nagyközönség előtt ki szokott őszintén válaszolni?Ok,meg vagyok elégedve blablabla,de azért azt hadd tartsam már meg magamnak,hogy mit gondolok a lakótársamról pl.,főleg,hogy a véleményem naponta változik,hol jobb,hol nem.Persze gondoltam,hogy ez lesz,így összeszedtem pár gondolatot,így legalább elkerülhettem a gáz kérdéseket.Elmondtam mindent,aztán nagy csend...mindenki csak nézett,csodálkozott,hogy milyen jól megy már a francia,ragozással meg mindennel együtt...megbeszélték,hogy már most beraknak abba a programba,amire csak februárban akartak,mert azt gondolták,hogy csak addigra jutok el erre a szintre:)Juppppppi!!!!!

Aztán a polgármester felesége elkezdte ecsetelni,hogy mit csodálkoznak,ő tudta,hogy ez van,mert hétfőnként a nyelvóra keretében már végigcsevegtük a délutánt tea meg keksz mellett.Kaptam tőle ajándékba egy Victor Hugo kötetet,mert áradoztam,hogy mennyire szeretem Victor Hugo-t már olvastam is egy verset belőle,amit magyarul már jól ismertem,de így is kicsit nehéz volt,mert a régies nyelv az itt is olyan...DE!Megtanultam egy új igeidőt a versből!!!!!!Az előidejű múltidőt,hogy csesszék meg a franciák...mert ha azt mondom pl.,hogy "megtanultam,azután felmondtam az anyagot"-a megtanultam az egy múlt múlt igeidő,a felmondtam pedig a normális múlt...illetve nem,mert időtartam,míg felmondom,azaz nem rendes múlt,hanem folyamatos múltidő...háhh.Mindegy,mert először mosolyogtak a többiek,hogy mit akarok még Victor Hugoval,de jött a megbeszélés,ahol csillogtattam az összes igeidőt,amit eddig tudok és kérdezték,hogy ugyan lányom a plus-que-parfait-t meg honnan tudod és akkor mondtam,hogy hát a vers,ami miatt beszóltak néhányan...most ettől nem vagyok büszke magamra,mert így is mehetne jobban is azért a nyelv,tudom,de ha nulla tudással akarok verset olvasni,akkor is hadd olvassak,mert na...1000x többet ér,ha lefordítok egy szöveget,akár egy vers,akár egy cikk,mint Julien hülye feladatai,hogy írjál fogalmazást erről meg erről(akkor még nulla nyelvtudással).Hát először talán látnom kellene,hogy mi fán terem a nyelvtan,meg pár alapszó,aztán a gyakorlat,nem????

Mindenesetre újra elindult egyfajta harc az középkorú és az idősebb hölgyek körében,hogy kivel milyen programot csináljak,mert drága Arlette(a polgármesterné) tényleg vagy 10 percen keresztül ecsetelte,hogy te jó ég a franciák többsége azt se tudja,mi az "A nevető ember"(V.H.) én meg olvastam és hogy milyen jó könyvet ajánlottam neki a jelenkori irodalomból és huuu blablabla.Pedig egyáltalán nem vagyok egy könyvmoly,csupán elolvastam mindent,amit a középsuliban kellett volna,de kihagytam,plusz amiket felírtam,amit az irodalomtanárom ajánlott+néhány jelenkori művet.Megjegyzem "A nevető ember"-nek immáron 3adszor állok neki végigolvasni,mert IMÁDOM.Az én beteg elmémnek kellően beteg könyv:)

Ami viszont elég szomorú,hogy néhány könyvet úgy elfelejtettem,ahogy van...Szent péter esernyője vagy a Beszterce ostroma pl... tudom,hogy olvastam őket,de egy nevet vagy egy mozzanatot nem tudnék belőlük mondani.Tényleg kiábrándító tény ez,legalábbis nekem az...