2012. július 10., kedd

Az első munkanapok és a fantasztikus lakótársak


Hát elérkezett ez is,megtudtuk végre,miért fizetnek minket…szóval a szabadidőközpontba  - csak úgy,mint tavaly – benyomják a kölyköket,akikre nem tud vigyázni anyu,apu,nagyszülők,szomszéd,barátok stb.3 korcsoport van,én a piciket viszem még egy csajjal. Totál fura,amikor ilyen rohadt sokan vannak(29),akik kb a bokámig érnek és néznek kis bociszemekkel,betámadnak a leglehetetlenebb kérdésekkel és persze néha nagyon rosszcsontok tudnak lenni.A 2 vezető közül most én vagyok a „jó zsaru”…ez régen nem így volt,hajajj…nem baj,kedves vagyok,zen van stb.

Oh és mielőtt elfelejtem,tovább maradok,egészen augusztus végéig.Igazából az egyetlen dolog,ami ebben kellemetlen az az,hogy nem hoztam elég cuccot magammal…persze ami elég 1 hónapra,elég 2re is,mondhatnánk,de nem.Pl. el kell küldetnem a futócipőmet…ugyanis Axellel elmegyünk majd esténként futni.(Szerintem a posta olcsóbb,mint egy új futócipő.)Itt térnék ki arra,hogy miért is nem gáz az,hogy maradok még tovább.A társaság nagyszerű,igazából cetliznem kellene már,hogy mik vannak,mert olyan sokszor végződik szinte földön fekvős nevetéssel egy-egy csevegés vagy vacsora,hogy nem jegyzek már meg semmit,csak az érzés marad meg bennem. :D

Csütörtökön lesz a gulyás est.Nos…ha este 6kor végzek,hányra készül majd el a gulyás?Meg így csak gulyás lesz,mert másra nagyon nem lesz hangulatom…hacsak holnap nem kockázom már fel a húst és nem dobom úgy össze a hozzávalókat kimérve,mint a sztárszakácsok…hmmm…meglátjuk…
Amit még nagyon várok,amikor majd elmegyünk lézerlövöldözősözni Angers-ba. :D Najó,igazából mindegyik jó lesz,úgy beszéltük meg,hogy mindig csütörtökön ülünk össze a munkatársakkal,mert hétvégén ugye a nép családdal lesz,én meg ismerősnél vagy vmilyen rendezvényen.

Ma azt hiszem egy kisebb cukorsokkot kaptam napközben.Olyan cuccokkal pörgetik a gyerekeket,ami az én édességszerető küszöbömet messze túllövi.A mézeskalácskenyér,keksz és társai gyümölcslével…uhh…ez uzsonnára…lehet,ez egyfajta bosszú a szülők felé,felnyomni kicsit a kis husikat estére.Mindegy…többet rá se nézek ezekre,mert nálam olyan hatása volt,hogy csak néztem ki a fejemből,kellett egy kávé,hogy kicsit helyre lökjön.
El tudnám azért viselni mindig ezt a fajta érzést,ami most van.Ez a minden rendben,jól ébredek,jó a társaság,tanulok,sport és egyéb plusz jó dolgok.Most érvényesül az a mondás,hogy szerencsés az az ember,akinek napközben annyi a dolga,hogy nincs ideje agyalni,idegeskedni és este túl fáradt ahhoz,hogy a stressz ébren tartsa.Imádom ezt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése