Annyi mindent akartam írni,de valahogy sosem vitt rá a lélek,mire géphez kerültem,hogy értelmes mondatokba öntsem gondolataimat.Sok dolog történt,a tetvekkel is meggyűlt a bajunk,de hála az égnek nem kis procedúra után túl vagyunk ezen is.Most nem mondanék semmit a franciákról ezzel kapcsolatban,inkább „idézném” őket,mert az úgyis mindent elmond…
Szituáció: Manni toporzékol,hogy nem hiszi el,hogy ez megtörtént vele és basszus,francba stb
Julie reakciója: miért veled ez még soha nem történt meg?hogy ezen minden gyerek átesik,nem nagy dolog…
Manni : ahhá…hát nálunk ez nem ilyen természetes dolog…
Emlékszem,nálunk mekkora botrány volt egyszer,mikor az általános iskolában volt egy csaj,akinek petéket találtak a hajában…itt meg semmi…ez a család már nem először tetves,4 gyerek van és a legkisebb csaj hajában már nem csak egy tetükolónia van,hanem egy egész kis ökológia,mondhatni mozog a haja a fején és így elhozza a hülye szuka anyja,de ezek is hülyék,mert ezt megengedik?Erre az volt a válasz,hogy kitiltják ilyenkor a családot,ha nem tesznek semmit…mondom,de basszus ez már nem az első eset ennél a családnál…vállrántás…ennyi.
Gilles is megkérdezte nagy kerek szemekkel,hogy nekem ez az első?
Na mindegy,tényleg az a lényeg,hogy túl vagyunk rajt.Az mondjuk egy másik kérdés,hogy Julient olyan szinten nem zavarta a dolog(pedig ő is tetves lett),hogy utána 4 napig még nem mosta meg a haját a speckó samponnal,amit közösen vettünk.Ezt sem kommentálom,mert minek…a tények beszélnek.
Aztán voltak ezek a zűrös időszakok,amikor 2x is betartottam Juliennek akaratomon kívül…csak éppen úgy alakultak a dolgok,hogy mindig rosszul sült el,ha beszéltem…na mindegy,fogjuk rá ma már a főnökasszony is elfogadta,hogy élek,megint normális volt,úgyhogy talán lesz velünk valami…
A másik…most hallom,mit telefonál Julien…na ilyenkor kinyílik a bicska a zsebemben…najó nem,de mondjuk úgy egy pillanatig felhúztam a szemöldököm,hogy mi a fenét cseszeget ez engem,ha vmit nem csinálok meg azonnal,mert éppen 3 másik dologgal foglalkozok,miközben ő azt állította,hogy már elküldte a maileket az önkéntestalálkozóra,erre most mégis egyesével hívja a szervezeteket,hogy mi van.Na most vagy senki nem olvas üzeneteket vagy senkinek nem küldött semmit,pedig már ezer éve el kellett volna küldeni ezeket…pff…most erre mit mondjak?
Az a helyzet,hogy azért nem vagyok már ideges,mert sikerült totális immunitást,azaz vastag bőrt növesztenem…és ha én ok vagyok,akkor bármi van,már lepattognak rólam a dolgok,csinálom,amit kell,aztán szóljanak be,ha akarnak.Viszont mondjuk a hétfőm alapból gyenge volt,nyűgös,ideges voltam alapjáraton és akkor minden hülyeséget fel is vettem és kitört rajtam nagyon a honvágy.Nem arról van szó,hogy máskor nem hiányoznak az otthoni dolgok,mert itt nem alapítanék családot,mert sem az iskolarendszer,sem ez a mentalitás nem fekszik.Csak nem sírok,hogy haza akarok menni.Most azonban kicsit sokat nyávogtam elég sok embernek a telefonban,hogy de rossz is itt.Utólag látom,hogy volt egy nyűgös napom és ez minden…mert most már egyben vagyok megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése